Érdemes szem előtt tartani azt a tényt, hogy a szakértői bizonyítás egy eszköze az adott eset bizonyításának. A szakértői véleményt a többi bizonyítékkal együtt kell figyelembe venni. Közreműködése során törekedni kell a rávonatkozó szabályok betartására. Mindig pártatlannak, elfogulatlannak kell lenni. Nem lehet részrehajló és befolyásolható semmilyenen módon, különben akadályozná az igazság érvényesülését. A tisztességes eljáráshoz való elv értelmében a megszabott határidőn belül kell, hogy munkáját elvégezze, kerülve az eljárás elhúzódását. Szakértelmének teljes igényességével kell véleményét elkészítenie. Nem lehet felületes vagy könnyelmű. Érveit mindig alá kell tudnia támasztani, azoknak ellenőrizhetőnek kell lenniük. Hazánkban egyre nagyobb gyakorisággal rendelnek ki szakértőket, melyek részben a tudomány és a technika fokozott fejlődésének és az ezen területeken felmerülő szakkérdések következtében. Az elmúlt 50 év tapasztalatai szerint, a büntetőügyek 50%-ában vontak be szakértőket, nem úgy mint a 90-es években, ahol ez az arány a 40%-ot sem érte el. Ahhoz, hogy a szakértői bizonyítás eredményes legyen, első sorban mérlegelni kell azokat a kérdéseket, hogy miért van szükség szakértő bevonására. Össze kell gyűjteni azokat a kérdéseket, melyekre a szakértőtől választ várunk. Minden olyan információt, adatot össze kell gyűjteni amire a szakértőnek szüksége lehet. Az ügyben teljes betekintéssel tud a szakértő átfogó szakvéleményt adni. Ezen adatok hiánya ellenkező esetben az eljárás idejének elhúzódását eredményezik. A szakértői véleményt el lehet fogadni, de ugyanakkor meg is lehet tagadni. A bíróság hatáskörébe tartozik illetve mérlegelési körébe, hogy milyen bizonyítékokat lehet elfogadni és hogy egyes bizonyítékoknak mekkora súlyt kell adni. A szakértői bizonyítékot, mint minden más bizonyítékot kell értékelni. Ha a bíróság számára nem kielégítő és meggyőző egy szakértői vélemény, újabb szakértőt rendelhet ki az ügyben. Amennyiben e-két szakértői vélemény ellentmondó egymásnak, újabb szakértő véleményét is kérheti. A szakértő által vizsgált adatokat a szakértői véleménye alapján a bíróságnak mérlegelnie kell, hogy ezt figyelembevéve helyénvaló következtetést vonjon le. A bíró és a szakértő különböző nyelveket használnak, és nagyon eltérően közelítik meg a tényszerű kérdéseket. A tudósok empirikus kutatási tanulmányokat kínálnak, és általános kijelentéseket tesznek a természeti jelenségekről; az ügyvédek figyelmüket a tárgyalóteremben szükséges egyéni döntéshozatalra összpontosítják. Mindazonáltal a technikai vagy tudományos kérdésekkel kapcsolatos viták elkerülhetetlenné teszik, hogy a bíró és a szakértő szembesüljön a kölcsönös megértés problémájával. Tény, hogy a büntetőügyekben olykor nélkülözhetetlen a szakértő bevonása és annak véleménye, de ez nem jelenti azt, hogy „ítéletnek” lehetne tekinteni. Igaz, hogy a szakértő véleményével olyan megállapításokat tehet, mely közrejátszik a vádlott büntetőjogi felelősségének eldöntésében, de nem helyettesíti a bíró szerepét. „Az a tény azonban, hogy a szakértőt a gyakorlatban általában a hatóságok vonják be az eljárásba, nem helyezi őt a hatóságok szintjére, vagy nem emeli ki a bizonyítás alanyainak sorából. (…) Az a körülmény azonban, hogy mi módon kerül a szakértő az eljárásba, semmiképpen nem lehet a lényegi kérdés szempontjából döntő, még akkor sem, ha a bevonás módja más tekintetében igen nagy jelentőségű. A magyar büntetőeljárási jogban pl. kétségtelen a szakértő kirendeléséről szóló hatósági határozat konstitutív ereje: a szakértő jogállása büntetőügyben csak azt illeti meg, akit a hatóság ilyen minőségben kirendel. A kirendelés azonban csupán egy sajátos bizonyítási alanyi pozíciót, nem pedig hatósági, tudományos bírói pozíciót konstituál. Az eljárási alanyiság szempontjából tehát a bevonás módjának rendezése végül is technikai természetű eljárási szabályozást jelent, amely nem annyira a szakértő általános eljárási helyzetére, mint inkább egyes konkrét jogaira és kötelezettségeire van közvetlen hatással.” „A védelem abban segíti a bíróságot, hogy a tényállást minden összefüggésében, minden oldalról megvizsgálja. A védelem segít megakadályozni, hogy az igazságszolgáltatásban olyan egyoldalú szemlélet érvényesüljön, amely csak a terhelt ellen szóló körülményeket veszi figyelembe és nem törődik az enyhítő és mentő körülményekkel. A védelem fáradozása az igazság érdekében: küzdelem. Az igazságot néha szándékolt hamis tények, néha tévedések fedik el. Felszínre hozni az igazságot ilyen esetekben csak a hamis tények leleplezése és tévedések eloszlatása árán lehet.”