Pályamunkámban azt vizsgálom, hogy a magyar sajtóban milyen értelmezései vannak a cancel culture jelenségnek és fogalomnak. Hipotézisem az, hogy másképp van jelen Magyarországon a köztudatban a jelenség és gyakorlata, mint nyugati országokban (pl. Egyesült Államok), emiatt új értelmezései jelennek meg a médiában. A tézisek igazolásához Glózer Rita Diskurzusok a civil társadalomról (2008) és Jane Stokes A média- és kultúrakutatás gyakorlata (2008) című könyvekben bemutatott diskurzuselemzés és tartalomelemzés módszereit használom fel. Magyar hírportálok, a mandiner.hu és a 444.hu „cancel culture” címkével ellátott cikkeit elemzem: azt a módot vizsgálom, ahogy jelentést hordoznak, ahogy egymásra utalnak, valamint mintázatokat keresek bennük. Általános következtetéseket vonok le a hírportálokon a témában közölt szövegek alapján arról, hogy miként viszonyulnak a jelenséghez és ez miben nyilvánul meg. Példák alapján bemutatom a mandiner.hu és a 444.hu cancel culture értelmezéseit és összehasonlítom ezeket egy általam felállított definícióval, végül ismertetem a dolgozatom eredményeit és levonom ezek alapján a konklúziót. Azt a jelentést fedeztem fel a különböző értelmezések mögött, hogy a vizsgált hírportálok saját nézeteiknek megfelelően mutatják be és értékelik a cancel culture jelenséget, ezzel politikai álláspontjukat és saját igazságukat bizonyítva. Gyakorlatuk gyakran párhuzamba állítható a kritizált cancel culture – és a rajongói kultúra – gyakorlatával, valamint Donald Trump Twitter tevékenységének céljával is, a közvélemény formálásával és egy megmentő kinevezésével – ami maga a hírportál.