Bevezetés és célkitűzés: A tanulmány célja, hogy feltárja a mesterséges intelligencia munkahelyeken történő alkalmazásához való viszonyulást. Anyag és módszer: 2023. októberétől öt hónap állt rendelkezésre a kérdőív kitöltésére online vagy papír-ceruza formában. A kérdőív demográfiai adatok mellet három standard kérdőívet tartalmazott, amelyek a robotokkal kapcsolatos szorongást, negatív attitűdöt mérte. A statisztikai elemzések az SPSS Statistics 25 programmal készültek. Eredmények: A vizsgálatban 210 fő vett részt, 47 fő (22,4%) férfi és 163 fő (77,6%) nő. Szignifikáns különbséget találtam a fizikai munkát végző nőknél a fővárosban (3,00±0,000) és a vármegyeszékhelyen (7,90±2,844) élőknél(p=0,040), ahogyan a városiaktól (8,85±3,891) (p=0,018), vagy a községben (8,16±3,005) élőktől is (p=0,032) eltér az átlaguk a RAS 1 dimenzióban. Hasonló eredmény kaptam a RAS másik két dimenziójában is.
A negatív attitűd (p=0,018), ezen belül a fizikai munkás és a tanulók között (p=0,049), a tanulók és vezetők (p=0,002) között szignifikáns különbséget találtam a beosztások alapján. Ugyanígy a megjelenés (p=0,002) dimenzióban is. A 18-30 évesek között vannak a legnagyobb arányban (p<0,015), akik nem aggódnak, hogy a munkájukat elveszik a robotok. Következtetés: A fiataloknak az életük része a mesterséges intelligencia. Az idősebb korosztályt jobban be kellene vonni, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Célszerű lenne kiterjeszteni a kutatást más területekre nagyobb elemszámmal. Érdemes lenne jobban reklámozni az MI által működtetett eszközöket, hogy az emberek nem féljenek.