Szakdolgozatom elméleti hátterében először felvezetem a felsőoktatás nemzetközivé válásához vezető folyamatokat, beszélek a felsőoktatásban zajló oktatási célú mobilitásról, majd pedig elhelyezem ezekben a mobilitási folyamatokban előbb az európai kontinenst, majd pedig Európán belül Magyarországot, rávilágítva mind a kontinens, mind pedig hazánk fontos hallgatói fogadó szerepére, jelentőségére ezekben a folyamatokban, mind történelmi, mind pedig statisztikai viszonylatban. Magyarországon belül pedig hozok néhány statisztikát a Debreceni Egyetem külföldi hallgatóinak létszámáról is, továbbá megpróbálok választ találni arra, hogy miért válik egyre inkább vonzóvá hazánk a külföldi hallgatók számára. Az elméleti háttér következő részében a fogadó oldal után a küldő oldalt vizsgálom, rávilágítva arra, hogy a nemzetközi hallgatók küldésében az ázsiai kontinensnek és az ázsiai országoknak mekkora hatalmas szerepe is van. Továbbá az elméleti háttérben taglalom még az akkulturációs stratégiák alapjait, a külföldi hallgatókhoz kötődően a szabadidő, a kultúrafogyasztás, a beilleszkedés, és a jövőkép kérdésköreit. Kutatásomban aztán félig strukturált interjúkat készítettem a Debreceni Egyetem néhány ázsiai hallgatójával, öt dimenzión át vizsgálva helyzetüket, részben olyan sajátságos témákban, amelyek sok esetben szinte csak az ő térségükből érkezőket érintik, az ő élethelyzetüket jellemzik. Az interjúkérdések sokrétű, a célcsoportot érintő problémát, kérdéskört vizsgáltak, volt szó például az oktatásról, a mobilitásról, a küldő- és fogadóország beli életről, az itteni egyetemi életről, a kapcsolathálóról, a köztük és a fogadó magyar társadalom közötti viszonyról, de a jövőképről is. Az elemzés a megkérdezett hallgatók válaszait országcsoportokra bontva (Dél-Korea, Tajvan-Kína, Fülöp-szigetek) vizsgálja.