Diplomamunkámban adatokat és információkat gyűjtöttem különböző szakirodalmi publikációk tanulmányozásával arról, hogy az egyes országok egészségügyi intézményeiben milyen protokollokat és vizsgálati paramétereket használnak a sürgősségi betegellátás folyamán alkalmazott CT vizsgálatoknál. Ezeket körbejárva 5 legtöbb esetben előforduló sürgősségi CT indikációt érintettem: akut stroke, pulmonalis embolia, aorta dissectio, akut pancreatitis, appendicitis. Munkám során jellemeztem az adott kórképeket, majd ennek az áttekintésnek a birtokában kifejtettem, hogy milyen lehetőségek vannak a dóziscsökkentésre. A CT-vel történő vizsgálatok során főszabálynak számít az ALARA-elv szerinti vizsgálatok elvégzése, mely szerint a dózist olyan mértékben szabad alkalmazni, amilyen mértékben az szükséges a diagnózis felállításához. Ha többet alkalmaznak, mint amennyit kellene, az a páciens komoly sugárterhelésével járhat, de ha kevesebbet, akkor az a dózis lehet, hogy nem lesz elég pontos a diagnózis felállításához – a dóziscsökkentés nem mehet a képminőség rovására, máskülönben előfordulhat, hogy meg kell ismételni a vizsgálatot, így ezzel a páciens csak rosszabbul jár, mintha elsőre célravezetően megvizsgálták volna. Azt a dolgot viszont fontos szem előtt tartanunk, hogy a CT vizsgálatok során a dózis meghatározása minden esetben klinikum és páciensfüggő, nem lehet univerzális mintát létrehozni. Diplomamunkám végén ennek a tudásnak a birtokában próbáltam meg a gyakorlatban is használható CT protokollokat összeállítani, melyek alkalmazhatóak lehetnek a sürgősségi betegellátás során.