Bevezetés: A tüdőrák kezelésének alapvető módszere az anatómiai tüdőresectio, amelynek operábilitását részben a preoperatív légzésfunkció határozza meg. A rizikóbecslésben a FEV1 kulcsszerepű, értékét a társbetegségek, dohányzás és egyéb tényezők befolyásolják. A műtéti döntéshozatalhoz a Brunelli-féle képlettel számolt prognosztizált posztoperatív FEV1-et (ppoFEV1) alkalmazzuk, amely meghatározza a műtéti tervet, és 0.8 L/s alatt kontraindikációt képez. Noha ismert, hogy a módszer pontatlan lehet, korlátozott adat áll rendelkezésre annak megítélésére, mennyire pontos a közvetlen posztoperatív szakban. Célkitűzés: Célunk volt meghatározni, mely perioperatív tényezők torzítják a ppoFEV1 becslését a korai posztoperatív szakban, valamint azonosítani azokat a betegeket, akiknél a becslés túlértékelte a tényleges FEV1-et. Vizsgáltuk az eltérés nagyságát és a mért FEV1 kapcsolatát a posztoperatív kimenetelekkel. Betegek és Módszerek: Az Etikai Bizottság engedélye (DE RKEB/IKEB 6387-2023) után vizsgálatunkban 192, korábbi vizsgálatokban részt vett beteg anonimizált adatait elemeztük. Eredmények Ellenőrzést követően 124 betegnél állt rendelkezésre preoperatív és a posztoperatív második napon (POD2) légzésfunkciós eredmény is. 90 esetben (73%) a preop becslés felülbecsülte a valódi FEV1-et. A POD2–n mért és a preop FEV1 különbségnek mindössze 8.8%-át magyarázták a preoperatív tényezők (R²=0.088, p=0.052); egyedül a kor volt szignifikáns prediktor (β=+0.73, p=0.009), míg a nem, testtömeg, COPD és dohányzás nem (p>0.14). Az intra- és posztoperatív tényezők (műtéti technika, resectio mértéke, anesztézia időtartama, folyadékbevitel, mellkascső jelenléte, nyugalmi és köhögési fájdalom) csak a variancia 7%-át magyarázták (R²=0.07, p=0.44), és egyik sem volt szignifikáns (p>0.10). A variancia gyenge, statisztikailag szignifikáns, de klinikailag minimális összefüggést mutatott az atelektáziával (OR=1.015; p=0.039), míg nem volt kapcsolat az infiltrációval (OR=1.007; p=0.69). A POD2 FEV1 0.8 L/s alatti értéke nem mutatott összefüggést a pulmonális szövődményekkel (atelectasia p=0.7, infiltráció p=0.67). Konklúzió: Eredményeink alapján a Brunelli-féle ppoFEV1 számítás jelentős pontatlanságot mutat a korai posztoperatív szakban, ezért a tényleges légzésfunkció és a szövődménykockázat megbízható előrejelzése érdekében a jelenlegi rizikóbecslési módszer felülvizsgálata szükséges.