A Tiszalúci Holt-Tisza halfaunisztikai vizsgálata

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorJuhász, Lajos
dc.contributor.authorMajdanics, Péter Tamás
dc.contributor.departmentDE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
dc.date.accessioned2024-01-08T13:31:30Z
dc.date.available2024-01-08T13:31:30Z
dc.date.created2023
dc.description.abstractKutatásunk célja a horgászati hasznosításunkban lévő Tiszalúci Holt-Tisza vízterület halfaunájának bemutatása. A nyert információk alapján lehetőség nyílik naprakész adatokkal rendelkezni, mely felhasználható a halgazdálkodással kapcsolatos döntések meghozatala alkalmával. Ezáltal megvalósíthatóvá válhat a tudományos alapú halgazdálkodás. A két alkalommal végzett mintavétel során 22 faj 5095 egyedét azonosítottuk. Az eredmények alapján elmondható, hogy nem az eutróf vizekre jellemző halfaunával találtuk szembe magunkat, hanem sokkal inkább egy adventív faunaelemeket tartalmazó állománnyal. A vízterület kiemelt problémáját a fekete törpeharcsa jelenti, de jelentős kockázati forrás az ezüstkárász jelenléte is. A fekete törpeharcsa jelentős táplálék konkurense őshonos fajainknak, továbbá ezek ikráit is nagy mennyiségben fogyasztja. A faj minden mintavételi szakaszon jelen volt, állományának fokozott visszaszorítása a legfőbb feladat. Ennek egyik eszköze az ökológiai célú szelekciós halászat, melyet a horgászati hasznosító horgászegyesület már több mint másfél évtizede folytat, változó eredményességgel. Azonban az kijelenthető, hogy az elvégzett munka jelentősen befolyásolja az állomány csökkenését vagy szinten tartását. A védekezés hatékonysága az elektromos halászgéppel történő halászattal fokozható. Ez a módszer az ívási időszak után alkalmazható eredményesen, mikor a kikelt ivadékok nagy csoportokban, úgynevezett „felhőkben” vannak jelen. A gyérítés kapcsán leginkább a figyelemfelkeltést szolgálja a horgászok számára rendezett kifejezett törpeharcsa fogó versenyek, mely egyben felhívja a figyelmet az inváziós faj terjedésének veszélyére, valamint a veszélyeit az őshonos halállományra is. A kutatott holtmederben az ezüstkárász jelentős populációja is kimutatható. Ezen faj megítélésében nagy kettősség mutatható ki, hiszen a horgászok között az egyik legkedveltebb fajnak nevezhető, ugyanakkor adventív fajként jelentős táplálék konkurense a hazánkban elő pontyféléknek, jellemzően a compónak, a széles kárásznak, a keszegféléknek, valamint a pontynak is. Elterjedésének veszélye leginkább a szaporodásának formájában, a parthenogenezisben rejlik. E szaporodási forma lényege, hogy az ikrás egyedek más pontyfélék hímjeivel ívnak össze, de azok spermája nem vesz részt az ikra megtermékenyítésben. Ennek következtében valamennyi utód az ikrással megegyező genetikai állományú ezüstkárász egyed lesz. Ez egyrészt lehetővé teszi a faj gyors terjedését, másrészt pedig csökkenti más pontyfélék szaporodási sikerét a tejesek elvonásával. A védett fajok jelenléte minimális. A fauna elszegényedése tapasztalható, melynek oka vízkezelési feladatok elmaradása, valamint az adventív fajok jelenléte. Az inváziós és idegenhonos fajok agresszív elterjedésével további változások várhatók, mely változás akár egyes fajok eltűnését is okozhatja. A víztérben megfigyelhető, hogy a biomassza döntő hányadát két-három faj alkotja. Ennek oka, hogy az erősebb tűrőképességgel rendelkező fajok a megváltozott környezethez jobban alkalmazkodva kiszorítják a jellemzően őshonos fajokat. Kutatásunk során a fekete törpeharcsa, az ezüstkárász, a küsz és a bodorka dominanciája volt megfigyelhető. Ahhoz, hogy a holtágakra jellemző fajösszetétel kialakítható és fenntartható legyen, elengedhetetlen a sztagnofil fajok (compó és széles kárász) telepítése. Mivel a vízterület horgászati hasznosítása kiemelkedő, a horgászati hasznosítónak más szempontokat kell figyelembe vennie. Az országosan jellemző ponty centrikusság alkalmazása ezen a vízterületen sem javasolt, sokkal inkább törekedni kell egy diverzebb halállomány kialakítására. A megfelelő vízpótlás miatt indokolt bizonyos mederkotrási munkák elvégzése, kiemelten a befolyó ágnál. Ugyanakkor elengedhetetlen beavatkozás a holtág tagolását biztosító két gátszakasz részben, vagy egészben történő elbontása is. Összefoglalásként kijelenthető, hogy a vizsgált holtág halfaunája alapján gyengének, vagy mérsékeltnek nevezhető. Az inváziós fajok jelenlétén kívül a másik jelentős probléma a folyamatos vízpótlás hiánya. A minden évben jelentkező jelentős, akár 90-120 centiméteres vízszint csökkenés jelentős hatással van a tavaszi ívási időszak eredményességére. Az egész évben biztosított állandó vízszint ezen jelentősen javíthatna, hiszen a partszélek növényzettel való borítottsága és sekély vízmélysége ideális ívóhelyet biztosítana. Természetvédelmi szempontból mindenképpen javasolt a vízkormányzás általi folyamatos vízpótlás biztosítása, mely megakadályozhatja a jelentős mértékű vízszintcsökkenést, vagy az esetleges kiszáradás lehetőségét. Az inváziós fajok szelekciós halászatát a továbbiakban is kiemelt helyen kell kezelni és ezzel párhuzamosan törekedni kell a holtágakra jellemző fajok, mint a compó, széles kárász és csuka minél nagyobb egyedszámban történő telepítésére.
dc.description.correctorKE
dc.description.courseHalászati és halgazdálodási szakmérnök
dc.description.degreeszakirányú továbbképzés
dc.format.extent36
dc.identifier.urihttps://hdl.handle.net/2437/364639
dc.language.isohu
dc.rights.accessHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.
dc.subjecthalfaunisztika vizsgálat
dc.subjectökológiai vízpótlás
dc.subjectárvízi tárolás
dc.subjecthorgászat
dc.subjecthalgazdálkodás
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Mezőgazdaságtudomány::Halászat, haltenyésztés
dc.titleA Tiszalúci Holt-Tisza halfaunisztikai vizsgálata
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar)