A méhnyak szűrés értékmérői pontosabb képet adnak a stratégia gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban. A pozitív prediktív érték és a negatív prediktív érték mellett fontos értékmérő még a kiszűrt esetek összehasonlítása a későbbi szövettani biopsziás eredményekkel. A nem korreláló esetpárok közül a legérdekesebbek azok, amelyeknél a pozitív citológiát negatív szövettan követi. Célom, hogy a DE KK Kenézy Gyula Campusban 2018 és 2019 évben HSIL (CIN2) diagnózisú méhnyak citológiai eseteket a szövettani eredménnyel összevessem. Negatív szövettani eredmény esetén megvizsgálom, hogy készült-e kiegészítő biomarker vizsgálat illetve, hogy hány síkban történt a biopszia vizsgálata. Abban az esetben, ha nem, az esetet tovább vizsgálom, és az eredményeket összevetem a korábbi szövettani eredményekkel, hogy az esetleges fals negatív eseteket kiemeljem. Emellett a negatív szövettanhoz kapcsolódó HSIL kenetek újra szűrjem, és ezzel az esetleges fals pozitív esetek arányát vizsgáljam. A retrospektív összehasonlítást 320db eset áttanulmányozásával kezdtem, melyeket Excel táblázatba foglaltam. Az esetek között 10db kaparék, 163db LEEP, 131db hidegkéses konizátum, és 16db egészben eltávolított méh szerepel. Kiegészítő p16 vizsgálat 220 esetben, CinTech vizsgálat 144 esetben készült. 66 esetben mind a p16 mind a CinTech vizsgálat készült, 64 esetben mindkettő pozitív eredményt adott, 2 esetben eltért. Negatív citológiai eredményt követő HSIL szövettani eredmény 9 esetben szerepelt. Ezek közül mintavételi hibát 4 esetben észleltem, interpretációs hiba 5 esetben fordult elő. Sorozatmetszet 23%-ban készült. 2db olyan eset szerepel az összehasonlításban ahol LSIL citológiai eredményt HSIL szövettan követett. A citológia érzékenysége és ez által a fals pozitív és fals negatív esetek száma változatos. Az ATHENA vizsgálatban közzétett adatok azt mutatják, hogy a citológia érzékenysége 42% és 73% között változik, emellett az említett tanulmány azt is megállapítja, hogy a HSIL(CIN2) léziók iránti érzékenység 68,8% és 93,8% közé tehető. A jelenlegi vizsgálat adatai is a fentebb említett határértékek közelében mozognak. A nem negatív citológiák száma (311db) 97,2%. A HSIL diagnózisú citológiák száma 160db (50%). Raju R. és munkatársainak korrelációja esetében több esetpár állt rendelkezésre (447 db esetpár) és ezekből interpretációs hibát 10 esetben (2,23%), mintavételi hibát 8 esetben (1,78%) észleltek. A vizsgálataim viszonylatában 320 db esetpárról beszélhetünk és 5 db interpretációs hiba került észrevételre (1,51%), mintavételi hiba pedig 4 esetben fordult elő (1,21%). Az eredmények értelmezése után elsősorban azt a konklúziót vontam le, hogy a retrospektív korrelációs tevékenységek tekintetében szükség van egy olyan adatbázisra,4 amely nyilvántartja az esetpárokat, és külön jelzéssel tünteti fel a párok közül azokat, amelyeknél eltérés tapasztalható. Egyetértek Crothers A. B. javaslatával, miszerint havi lebontásban négy hónapra visszamenően vizsgáljuk az esetpárokat adott betegre vonatkoztatva.