A krimináltechnika fejlődésének következtében a tárgyi bizonyítékok jelentősége az utóbbi években egyértelműen megnövekedett. Azonban általánosságban elmondható, hogy a tárgyi bizonyítékok önmagukban „néma tanúk", azaz a tárgyi bizonyíték jelentőségének, azonosságának stb. kimutatásához rendszerint személyi jellegű bizonyítékra is szükség van. Éppen ezért a személyi bizonyítékok - így a tanú és a terhelt vallomása – még mindig meghatározó és sok esetben döntő elemei a büntetőeljárásnak. Az utóbbi években azonban több kutatás és újratárgyalt ügy is bebizonyította, hogy a vallomások nem 100%-ban megbízhatóak és téves ítéletet eredményezhetnek. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy milyen tényezők befolyásolják a vallomások kialakulását továbbá arra, hogy a hatályos büntető eljárásjogunk illetve a kriminalisztika milyen szabályokat illetve ajánlásokat tartalmaz a valóságnak megfelelő személyi bizonyítékok beszerzésére vonatkozóan.