A tanulmány áttekinti a meddőség szociálpszichológiai jelentőségét, különös tekintettel a nem és a meddőség megélése között fennálló kapcsolatra. Időszerűvé vált, hogy a szakirodalmat kettéosszuk: azokra a cikkekre, melyek azt a lehetőséget vizsgálják, hogy a meddőség milyen pszichés okokra vezethető vissza (pszichogén hipotézis), valamint azokra, melyek a meddőség pszichológiai következményét kutatják (pszichés következmények hipotézise). Mára már a legtöbb kutató elutasítja a pszichogén hipotézist, de egy hasonló feltevést, mely szerint a stressz oksági összefüggésben állhat a meddőséggel, érdemes megvizsgálni. A meddőség pszichés következményeit leíró irodalmak a terméketlenséget, különösen a nők számára, mint erősen megterhelő élményt mutatják be. A meddőség pszichés következményeinek vizsgálata több ellentmondásos eredményt is hozott. Általában, a pszichopatológiai eltérésekre irányuló kutatások nem találtak szignifikáns különbséget az infertilis és fertilis csoportok között. A stressz és az önbecsülés mérése szignifikáns különbségeket eredményezett. A pszichés következményekkel foglalkozó irodalom számos módszertani hibával jellemezhető, így például a nők felülreprezentáltsága, az alacsony mintanagyság, a nem-reprezentatív minták, a terápiáért nem folyamodók kihagyása, az egyszerű statisztikai elemzések, valamint az önbevallásra való hagyatkozás túlzott mértéke is. A meddőséggel, valamint a pszichológiai distresszel kapcsolatos kutatásoknak azt is figyelembe kell vennie, hogy milyen hosszú ideje áll fenn a meddőség, valamint hogy mióta tart a kezelés. A megfelelő kontrollcsoport összeállítása is meglehetősen nehezen kezelhető probléma ezen a területen. Általánosságban elmondható, hogy a pszichés distressz irodalma kevés figyelmet fordít a meddőség társas vonatkozására. A szakirodalom lényegében a meddőség pszicho-szociális hatásainak orvosi modelljét mutatja be azáltal, hogy leírja, hogy mit kellene érteni egy társas helyzet jellegzetességein, és azt egyéni jellemzővé alakítja. A legtöbb kutató megállapítja, hogy a meddőség sokkal megterhelőbb a nők, mint a férfiak számára. A kutatások többsége azt találta, hogy a meddőséggel kapcsolatos distressz és a nemek közötti összefüggés nem függ attól, melyik félnek van reprodukciós zavara. A jövőbeni kutatásoknak több elméleti megalapozottságra van szüksége. A tudósoknak figyelembe kell venniük, hogy a meddőség megélése függ a társadalom felépítésétől. Új utakat kellene kidolgozni, melyek számításba veszik a meddőség megélésének folyamatjellegét. Arra is törekedni kellene, hogy a meddő populáció kevésbé tanulmányozott csoportjait is bevonják a kutatásokba. S végül ahhoz is több erőfeszítés szükséges, hogy a meddőség megélésével kapcsolatos empirikus kutatások bekerüljenek a jelentős szociálpolitikai kérdések közé.