A menekülthullámmal Európába érkező kísérő nélküli kiskorúak helyzete számos kérdést vet fel az alapjogvédelem területén. A dolgozat megírásával az volta célom, hogy feltárjam a magyar menekültügyi rendszer kritikus pontjait. Ennek során az Európai Unió szerepét és az Európai Unió Bíróságának szerepváltozását vizsgáltam az alapvető jogok érvényesülésével összefüggésben.

A kiskorúak tekintetében elengedhetetlen, hogy az általános menekültügyi szabályokon túl legyenek olyan speciális rendelkezések, melyek képesek érvényre juttatni e sérülékeny csoport fokozott és hatékony védelmét. Először bemutattam a speciális uniós és magyar szabályozás alakulását azért, hogy a gyakorlattal összevetve feltérképezhessem a magyar menekültügyi rendszer helyzetét. Ennek érdekében megpróbáltam rámutatni a magyar gyakorlat alapvető problémáira, és választ adni arra a kérdésre, hogy Európai Unió képes-e hozzájárulni a hatékony jogvédelem biztosításához.

Bár a magyar menekültügyi szabályozás láthatóan figyelembe veszi a kiskorúak speciális igényeit, úgy tűnik, hogy a magyar hatóságok kevéssé érzékenyek e sérülékeny csoport fokozott védelmével összefüggésben jelentkező szempontokra. Ezt jelzi például, hogy a kiskorúak őrizetbe vételére annak ellenére is sor kerül, hogy ezt a lehetőséget a magyar szabályozás egyértelműen kizárja; illetve az életkor meghatározása tekintetében hiányzik a vizsgálatok egységesen alkalmazható és megbízható szempontrendszere, valamint a jogorvoslat lehetősége is. Éppen emiatt különösen fontos lehet az uniós jogvédelmi rendszer működése és korrekciós szerepe.

A vizsgált esetek alapján az látható, hogy az Európai Unió Bírósága törekszik a menekülteket megillető alapjogvédelem szempontjainak érvényesítésére. Az esetjog érzékelhetően hozzájárult az uniós szabályokban bekövetkező pozitív változásokhoz. Mindezek ellenére viszont az is látható, hogy az Unió nem tudja helyettesíteni, illetve korrigálni a tagállami szinten hiányzó vagy csorbát szenvedő alapjogvédelmet.