Lénárt-Muszka Zsuzsanna Mothers in the Wake of Slavery: The Im/possibility of Motherhood in Post-1980 African American Women’s Prose (Anyák a rabszolgaság után: Az anyaság lehetősége és lehetetlensége afroamerikai írónők 1980 utáni prózájában) Összefoglaló magyarul Az értekezés célja egy eddig kevéssé feltérképezett kortárs amerikai irodalmi terület kutatása: az anyaság reprezentációit vizsgálom afroamerikai írónők 1980 utáni prózai műveiben elsődlegesen a fekete feminizmus és az Afropesszimizmus keretén belül (a traumaelmélet, interszekcionalitás, és anyaságkutatások kiegészítő elméleti kereteit is felhasználva), azt elemezve, hogy a rabszolgaság hosszan tartó következményei milyen hatással vannak a korai anyai testi élményekre. Érvelésem szerint az elemzett, 1980 és 2011 között megjelent, általam anyaszövegeknek (mothertext) nevezett regények és novellák—Alice Walker: „The Abortion” (1982), Sherley Anne Williams: Dessa Rose (1986), Sapphire: Push (1996), Kalisha Buckhanon: Conception (2008), Danielle Evans: „Harvest” (2010), és Jesmyn Ward: Salvage the Bones (2011)—az anyaság lehetőségének és lehetetlenségének kettősségére világítanak rá és azt vizsgálják, hogy a hátrányos helyzetű, gyakran fiatal, fekete, biológiai anyák hogyan élik meg az anyává válás és a korai anyaság testi aspektusait. A fejezetek elsősorban Frank Wilderson, Saidiyah Hartman, és Christina Sharpe elméleteire támoaszkodva bemutatják, a választott művekben miként jelenik meg az anyai lehetőség (possibility, pl. az anyává válás lehetősége, a gyermekkel való boldog kapcsolat, az anyaság pozitív hozadékai) és a lehetetlenség (impossibility, tkp. az anya gyásza, kudarca, megaláztatása, a gyermek elvesztése, az anya lehetőségeit behatároló rasszista környezet által létrejövő erőszak). A lehetőség és lehetetlenség kettőssége jellemzi a korpuszt: a possibility és az impossibility tehát im/possibilityvé módosul. A Dessa Rose címszereplője újraegyesíti a családját, mégis kénytelen szembenézni az anyaság lehetetlenségével is: bár az anyaság a gyógyulás lehetőségét is magával hozza, azt Dessa csak krónikus, egyéni, generációkon átívelő, és közös(ségi) traumák közepette tudja csak megélni. Mindezzel tisztában is van: a késztetést, hogy újra és újra elmondja a saját verzióját, a fekete életek törékenységét övező félelem vezérli, így maga a történetmesélés is a fájdalom és a túlélés kettőssége által befolyásolt wake folyamat. A Push főszereplője, Precious, normán kívüli testének, viselkedésének, és betegségének köszönhetően freakként (tkp. torz, társadalomból kivetett szörnyszülöttként) tételeződik, majd végigmegy az ellentétes folyamaton (unfreakment), mindeközben arra törekedve, hogy a lehető legjobb anyává váljon, azonban ő sem tudja megkerülni az anyai lehetetlenséget: betegségébe még fiatalon belehal, majd a fia többféle erőszak áldozatává és később elkövetőjévé válik. A Push tehát rávilágít a fekete anyaságban rejlő im/possibilityre: Precious rendkívüli erőfeszítései csak rövidtávon bizonyulnak gyümölcsözőnek, és a hamar elillanó katarzis nem képes meg nem történtté tenni a rendszerszintű, mélyen gyökerező, rasszista kontextus által okozott károkat. Imani és Angel, a „The Abortion,” valamint a „Harvest” főszereplője, más-más döntést hoz: egyiküknek az abortusz hoz némi megnyugvást, másikuknak viszont a gyermekvállalás ad reményt. Egyik szereplő sem haladja meg az anyai lehetetlenséget, ám az anyaság valamelyest hozzájárul a főszereplők wake workjéhez azáltal, hogy áttételesen a rasszizmussal szembeni ellenállás formáit képezik. A Conception a meg nem született gyermek—egy magzat—(utó)életeinek középpontba helyezésen keresztül reflektál a rabszolgaság utóéletére. A magzat többszörös, újbóli megfoganása a rabszolgaság idejétől a 20. század végéig reményre ad okot, azonban, mivel minden leendő anya tragikus körülmények között hal meg, a regény a lehetetlenséget is előtérbe helyezi, így mutatva rá az im/possibilityre. A mű szerkezete és az általa illusztrált nonlineáris temporalitás, számos szimbólummal karöltve, azt mutatja, hogy az anya-gyermek normatív egysége egyedi módon értelmeződik újra ebben az anyaszövegben. A Salvage the Bones c. regény a fekete nem/lét és anyaság im/possibilityjét mozgatva ábrázolja a fekete anyák önértékelését befolyásoló rendszerszintű tényezőket, amelyek a főszereplő Esch anyai identitására is hatással vannak. A mélyszegénységben élő Batiste család a Katrina hurrikánra készülve szembesül az időjárás többrétegű jelentésével: a weather (időjárás) szó ugyanis Sharpe használatában a mindent átható társadalmi klímát jelenti, igeként használva pedig Arline Geronimus szerint a fekete női test lassú, fokozatos „mállását”, leépülését is jelzi. A hurrikán közeledtével Esch kénytelen feldolgozni egyrészt édesanyja elvesztését, másrészt saját terhességének tényét. Azonban elszántsága és anyai pozíciójának elfogadása nem ad okot felhőtlen optimizmusra: Katrina utóélete, a rabszolgaság utóéletével együtt, továbbra is hatással lesz mind Esch, mind születendő gyermeke kilátásaira. Mindegyik szöveg a fekete anyaság im/possibilityjét állítja középpontba, amely a fekete nem/lét állapotában gyökerezik: amennyiben a (jelen idejű) rabszolgaság alkotóeleme a felmenőktől és leszármazottaktól való elidegenítés és az ontológiából való kivetettség, a fekete nő már anyává válása előtt egy traumatizáló, szabadságát és boldogságát, sőt, túlélését, életben maradását akadályozó, ellehetetlenítő környezetben nem/létezik. Az értekezés újdonságát az anyai lehetőség és lehetetlenség kettősének feltárása adja: megállapítom, hogy bár mindegyik anyaszöveg feltár egy olyan olvasatot, amely reményt és optimizmust sugall, a választott művek a lehetetlenség valóságára is reflektálnak: a szövegek hiátusait, ki nem mondottságait, és implikált jelentéseit vizsgálva felsejlik, hogy az a megelégedettség vagy akár eufória, amivel a cselekmény néhány esetben záródik, átmeneti, és csak részlegesen képes ellensúlyozni a fekete anyaság traumáit, akadályait, fájdalmát, azaz tkp. annak lehetetlenségét. A rabszolgaság utóéletének még mindig kikerülhetetlen szerepe van abban, hogyan tételeződik a fekete női, anyai test az amerikai kultúrában; ennek megfelelően maga a vizsgált anyaszöveg-korpusz is a lehetőség és lehetetlenség metszéspontjában létezik.

Lénárt-Muszka Zsuzsanna

Mothers in the Wake of Slavery: The Im/possibility of Motherhood in Post-1980 African American Women’s Prose

Summary in English

The aim of this dissertation is to respond to a void in the scholarship in the field of contemporary literary criticism: reading motherhood in a subset of the corpus of post-1980 African American women’s prose in the primary frameworks of Black feminism and Afropessimism while also being informed by trauma theory, motherhood studies, and intersectionality, I highlight the importance of the reverberations of enslavement on early maternal embodiment. I analyze the ways in which the selected novels and short stories that I call mothertexts—“The Abortion” (1982) by Alice Walker, Dessa Rose (1986) by Sherley Anne Williams, Push (1996) by Sapphire, Conception (2008) by Kalisha Buckhanon, “Harvest” (2010) by Danielle Evans, and Salvage the Bones (2011) by Jesmyn Ward—foreground the dual nature of maternal possibilities and impossibilities. Building primarily on the work of Afropessimists such as Frank Wilderson, Saidiya Hartman, and Christina Sharpe, the chapters analyze the trope of im/possibility in my chose corpus. In Dessa Rose, the protagonist heals from various kinds of trauma and is reunited with her family, but impossibility is still imbricated in her motherhood: while motherhood is capable of engendering new possibilities of healing, it is still lived in (the wake of) chronic, individual, transgenerational, and communal trauma, which Dessa is very much aware of: her compulsion to keep telling her story and her wish that the children remember it attest to the precarity of Black existence and to the need to hold a wake to all that has been lost. After going through the process of enfreakment and unfreakment, Precious in Push is indeed the best mother possible; however, she dies young due to her illness, and her son ends up a victim who then slowly transforms into a victimizer. Thus, Push illuminates the notion of the im/possibility of being a good mother: her effort, while being extraordinary and leading up to a (short-lived) catharsis, cannot negate the multifaceted effects of deep-rooted structural issues. Imani in “The Abortion” and Angel in “Harvest” make different decisions: terminating her pregnancy brings Imani some peace, while keeping the baby makes Angel feel rejuvenated. Neither story is one of unquestionable triumph over the impossibility of Black motherhood, but Angel’s affirmation of the pregnancy and Imani’s abortion do confront the im/possibility of Black motherhood and constitute resistance in the face of racism, representing a healing potential in the wake. Conception, through its complex structure and reliance on disrupted temporality, reconfigures the afterlives of slavery by foregrounding the (after)lives of the unborn child, which generate new possibilities and hope in the face of tragedies, thus shedding light on the duality of im/possibilities prevalent in the other mothertexts as well. Salvage the Bones mobilizes the im/possibility of Black life and motherhood to portray the impact of the systemic denial of dignity to Black mothers that frames Esch’s self-perception. The volatility of the weather is also foregrounded: the literal sense of weather, through the impending hurricane, intersects with its metaphorical meanings through the debilitating, weathering effects of the racist social climate that consigns the Batistes to the Pit. The wake of the hurricane and the wake of slavery thus coalesce to produce a uniquely vulnerable position for Esch and her baby, in which the restorative potential of her decision remains in question. The mothertexts bring into relief the im/possibility of Black motherhood that stems from the Black experience as described by Afropessimists: if slavery involves natal alienation (Patterson 5-7) and is a condition entailing social death and banishment from ontology (Wilderson, Red, White and Black 18), then the Black woman is left with impossible choices in an ever-hostile environment that stresses and traumatizes her before she even considers becoming a mother. The main novelty of this dissertation lies in identifying and tracing this trope of im/possibility in the subcorpus. While all the stories have endings that are carefully crafted to instill a sense of optimism in the reader, I demonstrate that they also reflect on the im/possibility of Black motherhood: even though the mothers do forge a unique path for themselves that may leave them with a sense of contentment or even euphoria at the conclusion of the plot, a consideration of the gaps in the texts reveals the disruption and impossibility of Black motherhood. Kevin Quashie’s claim that “the Black mother cannot be a good mother and can hardly be a mother at all” (66) thus means that in spite of the regenerative possibilities that becoming a mother may open up, impossibility is still very much a part of the reality of the characters, as corroborated by either the respective narrators’ overt reflections on a racist and misogynistic environment or subtle clues in the descriptions of the diegetic world.