A tanárképzés fontos láncszeme a közoktatásban folyó gyakorlati képzés, ahol a hallgatók az oktatási folyamat helyszínén közvetlen tapasztalatokat szereznek mentorok támogatása mellett. Jelen szakdolgozatom célja a mentortanár és a tanárszakos hallgatók közötti kommunikáció hatásának vizsgálata az idegennyelvi oktatásra. Egy működő iskola bemutatása mentén a pedagógiai programban leírt idegennyelvi oktatás keretei kerülnek szóba először. Az iskolánkban folyó mentori munka partneriskolai keretek (Lengyel – Szekeresné Nádudvary, 2024) között történik, melyben főként összefüggő gyakorlatra kerül sor. Számolni kell a hallgatók különféle hozzáállásával, motiváltságával. Mivel a tanári szerepek átalakultak, kérdéssé vált, hogy milyen szerepekre, feladatokra kell felkészíteni a jelölteket. Mindezek közben választ keresek arra is, hogy milyen minőségű és milyen gyakoriságú kommunikáció támogatja leginkább ezt a tevékenységet. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a mentor és a jelölt kettősében különböző generációk próbálnak együttműködni, mely szintén hatással van a közös munkára és ezáltal a tanulók iskolai teljesítményére. A mentor segítő tevékenysége változik az általa mentorált tanárjelölt képzési fázisaival, hogy épp hol tart a pályára lépéshez szükséges képzettség megszerzésének folyamatában. Azonban kiemelt szerepe van mindvégig a reflektálásnak, a konstruktív visszajelzésnek (Kriskó, 2021). A visszajelzések célja az, hogy elősegítse a hallgatók önreflexióját és általa a teljesítményük javulását. A kutatások sokféle kommunikációs eljárást tárgyalnak. Az asszertív kommunikáció az önérvényesítés kíméletes módja, mely közben nemcsak az egyik, hanem a másik fél szempontjait, érzéseit, szükségleteit és jogait, kötelességeit is számításba vesszük. Rosenberg (Rosenberg, 2003) szerint az erőszakmentes kommunikáció lépéseit követve lehet sikeres a felek kommunikációja.