A gliomák primer központi idegrendszeri daganatok. A tumorok sajátos biológiai viselkedése és a korlátozott kezelési lehetőségek miatt a túlélési adatok továbbra is kedvezőtlenek. A leggyakoribb gliomák az agresszív viselkedésű glioblastomák, azonban az alacsonyabb grádusú gliomák kedvezőbb prognózisúak, számuk jelentős a primer központi idegrendszeri daganatos betegek körében. Bár a különböző molekuláris markerek segítenek a beteg számára legoptimálisabb terápia megválasztásában, a gliomás betegek kezelése továbbra is számos kihívást jelent a kezelő orvosok számára. Szakdolgozatomban a Debreceni Egyetem Onkológiai Klinikáján 2000.01.01. és 2021.12.31. között WHO grade 2 astrocytoma vagy oligodendroglioma diagnózis miatt kezelt betegek kezelési lehetőségeit vizsgáltam a progressziómentes túlélési adatok függvényében. Összesen 56 WHO 2-es grádusú gliomás beteg adatait sikerült megfelelő minőségben feldolgozni, a betegek medián életkora a diagnózis felállításának idején 38 év, a medián követési idő pedig 53,5 hónap volt. A statisztikai elemzésekhez a betegségre jellemző többszöri kiújulásig eltelt időket (medián PFS1, PFS2, stb.) Kaplan-Meier analízissel hasonlítottuk össze. Bár az oligodendrogliomák bizonyítottan kedvezőbb prognózisú tumorok az astrocytomákhoz képest, szignifikáns különbség nem bizonyult az első progresszióig eltelt időben a két szövettani csoport között (medián PFS1 28 vs 21 hónap; p=0.4293). 38 betegnél teljes/közel teljes reszekció történt, 18 betegnél csak biopsziát végeztek. Túlélés szempontjából nem kerültek hátrányba azon betegek sem, akiknél csak biopsziát végeztek (medián PFS1 23 vs 22 hónap, p=0.4811) - amennyiben posztoperatív kezelésben részesültek. A sebészi beavatkozást követő első terápiás modalitások (observatio, FBRT, FBRT+KT) között nem találtunk különbséget (p=0.0776), bár a legújabb kezelési modalitás esetén több betegnél még nem értük el a progressziót. A további progressziókig eltelt időben (PFS2, PFS3) sem igazolódott szignifikáns különbség a különböző modalitások között. Az alacsony grádusú gliomák kezelése során a megfelelő terápiát a beteg állapotán túl a tumor molekuláris jellemzői határozzák meg. Legjobb eredmények a multimodális ellátás révén érhetők el. Minden betegnél törekedni kell a daganatok (maximálisan biztonságos) eltávolítására, emellett sugárterápia és kemoterápia jön szóba.