Jelen elemzés arra irányul, hogy feltárja és bemutassa a Máriapócshoz köthető szokásrendszer rendszerváltozás utáni alakulását. Arra tettünk kísérletet, hogy a korábbi hagyományokat feltáró vizsgálatokra támaszkodva azt vizsgáljuk, hogy miként alakult az ünnepi szokások hagyományrendszere az elmúlt évtizedekben. Mely hagyományos formák maradtak fent, milyen átalakulás érte ezeket, illetve milyen új elemek kerültek be, és tudtak állandósulni a kegyhely életében. A vizsgálat nem kerülhette meg azon rendszerváltás utáni események elemzését, melyek önmagukon túlmutatva maradandóan formálták Máriapócs arculatát, (át)alakították, értelmezték a kegyhely fizikai és szimbolikus tereit, megteremtve a szokásrendszer szerveződésének kereteit. Az eseményeket vizsgálva megállapítható, hogy olyan horderejű változásokat eredményeztek, amelyek lehetővé tették az évszázados hagyományok talaján álló, azokból szervesen építkező, ugyanakkor a XXI. század embere számára is élhető és értelmezhető szokásvilág kialakítását. Ezen változások lehetővé tették annak az évszázados folyamatnak a folytatódását, amely Máriapócs alapvető „nyitottságát” eredményezte: a kegyhely egyszerre tudja hordozni a magyarországi görögkatolikusok szokásvilágának és szertartásainak hagyományos elemeit, és megszólítani, sőt az otthonosság érzetét biztosítani a más felekezethez vagy nemzetiséghez tartozó, vagy éppen vallását nem gyakorló érdeklődő számára is. A szokásrendszer konkrét elemeit a bizánci liturgikus év tükrében vizsgálva azt a sajátos módot vizsgáltuk, ahogyan egymásra rétegződnek a kegyhelyre vagy a görögkatolikus közösségekre évszázadok óta jellemző hagyományos elemek, és az ezeket bátran újrafogalmazó, a radikálisan megváltozott társadalmi és kulturális közegben megjelenítő új kezdeményezések. Láthattuk, hogy ezek nagyon gyakran a hagyományos egyéni vagy egyházközségi szinten megvalósuló zarándoklatok és szokások mellett generációs vagy egy-egy közös élethelyzet kapcsán képesek tömegeket megszólítani, egybegyűjteni. Természetesen jelen vizsgálat korlátját jelentette bizonyos helyzetekben a történelmi távlat, az elemző kutatáshoz szükséges időbeli távolság hiánya, hiszen nem minden esetben volt megállapítható, hogy feltárt szokáselemek mennyire tudnak majd hosszabb távon is valódi ünnepi szokásként beépülni Máriapócs életébe, ugyanakkor talán mégis láthatóvá vált azon irányok, vizsgálati szempontok összessége, melyek alapján a későbbiekben tovább vizsgálható.