Traumás koponyasérülések és képalkotó vizsgálataik
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Célkitűzés: Kutatómunkám célja a traumás koponyasérültek képalkotó diagnosztikai vizsgálatainak elemzése volt. A 2024.03.01. és 2024.03.31. között a Debreceni Egyetem Kenézy Campus Traumatológiai Ambulanciáira koponyasérüléssel érkező páciensek adatait tanulmányoztam. Módszerek: A retrospektív vizsgálat során 955 sérült kórlapját tanulmányoztam az alábbiak szerint: a sérülések körülményei, az elvégzett képalkotó eljárás(ok) és azokon felfedezett eltérések, a páciens neurológiai státusza, a sérülés következtében létrejött külsérelmi nyomok, az alkoholfogyasztás vagy epilepszia az anamnézisben, antithrombotikus gyógyszerek szedése, illetve a rizikó korcsoportokba tartozó gyermekek és 65 év feletti betegek megoszlása, illetve ahol elérhető volt, az alkalmazott dózisértékek. Eredmények: A vizsgált időszakban a fenti traumás sérültek körében 557 koponya röntgen, és 398 koponya CT vizsgálatot készítettek, 56 esetben mindkét diagnosztikus eljárást alkalmazták. Fracturára pozitív eredményt a röntgenfelvételek 6,46%-a mutatott, koponyaboltozati törést a röntgenfelvételeken mindössze 3 esetben (0,54%) detektáltunk, a többi 5,92% az arckoponya törését igazolta, melyek közül 10 esetben (1,80%) kértek sürgősségi CT vizsgálatot. A CT vizsgálatok 48,99%-a mutatott pozitivitást. Friss traumatológiai elváltozás (traumás eredetű intracranialis vérzés vagy koponyaboltozati törés) mindössze 14,82%-ban került megállapításra, a fennmaradó 34,17%-ban életkorból adódó, vagy régebbi elváltozás nyomait detektálták. Korcsoportonként történő bontásban a koponya röntgen vizsgálatok 31,78%-a, a CT vizsgálatok 3,77%-a 18 év alatti, míg a röntgen vizsgálatok 25,31%-a, a CT vizsgálatok 48,74%-a 65 év feletti sérültek esetén készült. Megbeszélés: A vizsgálat során kapott eredmények alapján kimutatható, hogy a kért koponya röntgen vizsgálatok számottevő hányadát (57,09%) a rizikó korcsoportok valamelyikébe való tartozás indokolhatta. A klinikai kérdés szempontjából releváns pozitivitás aránya mindkét vizsgálómódszer esetében alacsony, ennek növelésére megfontolandó célzott beutalási protokoll felállítása, figyelembe véve az ionizáló sugárzással járó indokolatlan vizsgálatok számának csökkentését is.