In the Decade of Healthy Ageing, healthy and successful aging can also be promoted through social services and care provided to the elderly. It is necessary to support and develop those functional abilities that allow the elderly to meet their needs in their own environment. Since the 1960s, models of healthy and successful aging have continuously shifted in a positive direction, expanded, and coexisted. Today, the lives of older people can be supported in very complex ways along the dimensions defined by these models. It has also become increasingly emphasized that the expected lifespan in good health can be extended to later ages, but chronic diseases and the decline of functional abilities cannot be avoided. For the oldest elderly, who often require social assistance, the process of adaptation to changes is the most necessary and feasible to support. Both adaptation and the maintenance of abilities can be best supported through education and learning. In social institutions, didactically grounded learning programs tailored to the abilities of elderly residents can be integrated into their daily routines as part of therapeutic care. The involvement of professionals working with the elderly is essential for the development and practical application of these programs. The strategy of action research provides an opportunity for learning programs that can be effectively applied in the social sector to develop and be implemented in a collaborative, action-oriented process. In my study, I present the theoretical foundation of this conceptual framework.

A Healthy Ageing évtizedében az egészséges és sikeres öregedést az időseket ellátó szociális szolgáltatásokban és ellátásokban is elő lehet segíteni. Támogatni és fejleszteni szükséges azokat a funkcionális képességeket, amelyekkel az idősek ki tudják elégíteni a szükségleteiket a saját környezetükben. Az egészséges és sikeres öregedés modelljei a hatvanas évektől folyamatosan pozitív irányba tolódtak el, bővültek és egymás mellett tovább éltek. Mára az idős emberek életét nagyon komplex módon lehet segíteni a modellek által meghatározott dimenziók mentén. Egyre hangsúlyosabbá válik az is, hogy az egészségben várható élettartamot ki lehet tolni késői életkorra. Ugyanakkor a krónikus betegségeket és a funkcionális képességek csökkenését elkerülni nem lehet. A legidősebb, gyakran szociális segítséget igénybe vevő idősek esetén a változásokhoz való alkalmazkodás folyamatát lehet és szükséges is segíteni. Mind az alkalmazkodást, mind a képességek megtartását leginkább oktatással, tanulással lehet támogatni. Szociális intézményekben a terápiás gondozás részeként be lehet illeszteni az idős ellátottak napirendjébe a képességeiknek megfelelő, didaktikailag megalapozott tanulási programokat. Ezek fejlesztéséhez és gyakorlati alkalmazásához az idősekkel foglalkozó szakemberek bevonása elengedhetetlen. Az akciókutatás stratégiája lehetőséget ad arra, hogy együttműködő, cselekvésorientált folyamatban fejlődjenek és valósuljanak meg a szociális szférában is eredményesen alkalmazható tanulási programok. Tanulmányomban ennek a gondolati ívnek az elméleti megalapozását mutatom be.