Szenvedélybeteg közösségi ellátásban lévők vizsgálata az addiktív hiedelmek és az ellátással való együttműködés tükrében

Abstract

A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a szenvedélybeteg közösségi ellátásban részesülő, alkoholproblémákkal küzdő személyek körében milyen addiktív és sóvárgással kapcsolatos hiedelmek figyelhetők meg, és ezek milyen összefüggésben állnak az ellátással való együttműködés minőségével. A vizsgálat során elemeztem ezen hiedelmek prediktív erejét az alkoholfüggőség súlyosságára nézve, valamint azok kapcsolatát az alkoholfogyasztás mögöttes pszichológiai motivációival. A kutatás kvantitatív, keresztmetszeti elrendezésben zajlott, két közösségi ellátást biztosító intézmény mintáján (N=88), kérdőíves módszer alkalmazásával. A statisztikai elemzések alapján az addiktív hiedelmek – különösen a szerhasználat nélkülözhetetlenségét és a szer jóllétet biztosító szerepét hangsúlyozó hiedelmek – szignifikáns előrejelzői voltak a különféle sóvárgási hiedelmeknek. Az együttműködés mértéke negatív összefüggést mutatott ezen hiedelmek többségével. Legnagyobb hatású prediktorként a pozitív érzelmek által kiváltott sóvárgás jelent meg. Az alkoholfüggőség súlyossága leginkább a sóvárgással való megküzdés nehézségeivel kapcsolatos hiedelmekkel korrelált. Továbbá a megküzdéses, fokozásos és konformitási motivációk szoros kapcsolatot mutattak ezen maladaptív hiedelmekkel. Eredményeim alapján az látszódik, hogy az addiktív és sóvárgási hiedelmek fontos pszichológiai faktorok az ellátással való együttműködés és a függőség súlyosságának megértésében. Mindez arra utal, hogy ezen kognitív mintázatok célzott vizsgálata és kezelése hozzájárulhat a közösségi ellátások hatékonyságának növeléséhez, különösen a korai relapszusok és az ellátás megszakadásának megelőzése terén.