Izotópia

Abstract

A radioaktív izotópok széleskörű felhasználása az 1930-as évek végére tehető, amikor lehetővé vált a mesterséges radionuklidok előállítása, ill. Otto Hahn felfedezte az U lassú neutronokkal Jdváltott hasadását. A gyakorlati alkalmazás három területet ölel fel, ezek a következők:

a nukleáris energiatermelés a radioaktív nyomjelzés zárt sugárforrások alkalmazása. A legfontosabb terület a nukleáris energiatermelés, mely a világ energiatermelésének jelentős hányadát adja. A fenntartható fejlődés újabb és újabb energia-források felhasználását kívánja, ami nélkülözhetetlenné teszi az atomerőművek használatát és újabbak építését. A radioaktív nyomjelzés ugyancsak fontos területeket foglal magába, akár a tudományos kutatás, akár a gyakorlati alkalmazásokat tekintve. A radioaktív izotópok felhasználásának két fontos módját különböztetjük meg. Az egyik az, amikor nyitott radioaktív készítményeket használunk, azaz egy radioizotópot tokozatlanul, előre meghatározott kémiai és fizikai formában állítunk elő és közvetlenül a vizsgálandó közegbe adagoljuk nyomjelzéses vizsgálat céljából. Másik lehetőség az, hogy az előállított radioizotópot a gyártás során betokozzuk, zárt radioaktív készítményt, azaz sugárforrást állítunk elő, amelyeknek a külső sugárzását hasznosítjuk. Jegyzetünkben mindhárom területtel foglalkozunk; az atomreaktorokkal és a hozzájuk kapcsolódó radioaktív hulladék okozta környezetvédelmi problémákkal. Tárgyaljuk a nyomjelzés alapelveit, a nyomjelzők kiválasztását és előállítását, valamint kémiai és analitikai felhasználását. Egy-egy fejezet foglalkozik a gyógyászati és ipari alkalmazásokkal, valam int a sugárzás biológiai hatásaival és környezeti megjelenésével. A jegyzetet a radioaktivitás észlelésével, mérésével foglalkozó rész zárja.