A harcsa (Silurus glanis) a hazai akvakultúra legfontosabb ragadozó halfaja, amelynek termelése intenzív körülmények között is egyre inkább teret nyer. Az intenzív rendszerben történő termelés egyik alapvető pillére a lárva nevelés tartás-és takarmányozástechnológiai feltételeinek optimalizálása. Jól ismert a halfaj nagyfokú stressz érzékenysége, illetve a természetben és a zárt tartás során egyaránt megfigyelt fény kerülése, amely éjjeli életmódjából adódik. A kísérlet során ezért azt vizsgáltam, hogy megvilágítás, vagy az alkalmazott takarmányozási protokoll befolyásolja-e leginkább a harcsa lárva nevelésének sikerét. Ennek érdekében a mesterséges szaporításból származó, 0,02 gramm egyedi átlagos testtömeggel rendelkező lárvákat 16 db akváriumban (300 lárva/akvárium) helyeztem el, amelyek közül 8 db-ot lesötétítettem és a 21 napos kísérlet végéig teljes sötétben neveltem. A másik 8 db akvárium esetében takarás nem történt és növekvő fényintenzitás mellett neveltem a halakat (6 – 12 – 24 LUX). Mindkét kezelés vonatkozásában 2-2 különböző takarmányozási protokollt állítottam be, az egyik esetben az első 3 napban élő eleséggel (Artemia nauplii) etettem a halakat és csak ezt követően hajtottam végre a száraz tápra történő átszoktatást, míg a másik esetben végig tápos etetést alkalmaztam. Az eredmények alapján megállapítottam, hogy a megvilágítás nem volt hatással a lárvák növekedésére, megmaradására és takarmányértékesítésére, ugyanakkor az alkalmazott takarmányozási protokoll jelentősen befolyásolta a termelési paramétereket. Mindkét megvilágítás mellett azok a csoportok mutatták a legjobb eredményeket, amelyek a kísérlet elején élő eleséget is fogyasztottak.