A kígyók jellemzően a szárazföldön, de kismértékben a vizekben is, 2700 különböző faja ismert a világon. Mérgező miriggyel négyszáz fajuk rendelkezik (Günter et al. 1997). Világszerte évente körülbelül kétmillió embert marnak meg, többségük azonban szerencsére túléli a kígyómarást. Ennek ellenére egy tanulmány azt mutatta, hogy míg így is 40000 ember hal meg évente kígyómarásban. A kígyómérgeknek jelentős humánegészségügyi aspektusa van, melynek hazai vonatkozása is meghatározó. Hazánkban az In vitro kft. számos terméke tartalmaz kígyómérget. Éppen ezért fontos annak kutatása, hogy mely fajok milyen változatos mérget termelnek. Az európai kígyófajok száma 27. Összesen 43 viperafajról tudunk ebből mindössze 7 van jelen Európában. Hazánkban összesen 7 fajjal találkozhatunk, ebből 5 faj a siklókhoz, kettő pedig a viperákhoz tartozik. A kígyótoxinok terén végzett kutatásoknak komoly ökológiai illetve környezetvédelmi jelentősége van. A táplálkozásbiológiai vizsgálatok során figyelemmel kísérik, hogy tápláléktól függően hogyan változik az egyedek által termelt méreg összetétele. Valamint a mérgek mintázatának vizsgálata segítséget nyújt az egyedek taxonómiai illetve kemotaxonómiai besorolásához (BAYRAM et al. 2005). A Magyarországon honos két vipera faj a keresztes vipera (Vipera berus berus) és a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis). Ezek közül a keresztes vipera marása lehet veszélyes (20). Az utolsó, halállal végződő harapás Magyarországon 2001-ben történt. Ezzel a két fajjal csak ritkán találkozhatunk, mivel számuk az élőhely pusztulása miatt olyannyira összezsugorodott hogy még aki keresi is alig bukkan rájuk. Míg a 20. század elején a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) - amely az egész világon csak hazánkban található - az ország számos területén előfordult, és egy-egy populáció mérete akár az 500-1000 főt is elérte, ma már a teljes hazai állomány számát becsülik ötszázra. Mindez két élőhelyen koncentrálódik: a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén és a Duna-Tisza közén (21). A keresztes vipera egyik alfaja a Vipera berus az Északi-középhegységben él. Szakdolgozatomban e két faj (Vipera berus berus és Vipera ursinii rakosiensis) venomjának protein tartalmát és toxinmintázatát kívánom meghatározni és összehasonlítani. Valamint meg kívánom határozni az SDS gél optimálását vipera venom analíziséhez (HÜSEYIN et al. 2002). A minták a CETOX kft. tulajdonában vannak, ezért a pontos leírás és származási hely üzleti titok részét képezik.