A tanulmány a hazai tudományos és szakmai életben hiányt pótló módon arra keresi a választ, hogy a szociális (illetve egészségügyi) szakemberek miként vélekednek a szakmaközi (interprofesszionális) együttműködés lényegéről, valóságáról, milyen tevékenységeket tekintenek annak, vagyis milyen lehetőségeit használják a gyakorlatban, milyen módokon végzik ezeket a tevékenységeket, és milyen mérhető eredményei vannak ezeknek a tevékenységeknek. A különböző módszerekkel és több szinten felvett interjúk lehetőséget adtak arra, hogy az együttműködésekről való szakmai gondolkodást mélyebb összefüggésekbe ágyazzuk, a jelen helyzetből okulva pedig jövőirányú fejlesztési lehetőségeket is vázoljunk.