Az állami szerepvállalástól kezdődően, mely közel 120 éves múltra tekint vissza, számos változáson ment keresztül a gyermekvédelem Magyarországon. A Széll Kálmán által 1901-ben bevezetett törvény a menhelyek kialakítása mellett, lehetővé tette a gyermekek nevelőszülőknél történő elhelyezését. A hosszú évek alatt több változáson is keresztül ment hazai gyermekvédelem, de a legfontosabb kérdést nem érintette, mi lesz a fiatallal nagykorúvá válása után? Ezen a téren 1997-ben jelentős változás történt, ami pótolta mindazt a hiányosságot, amit a korábbi jogszabályok nem tettek lehetővé. A Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény bevezetése lehetővé tette az utógondozói ellátás megigénylését, ennek alapján a már nagykorú fiatal felnőtt továbbra is gondozásban maradhat. Az utógondozói ellátás különböző tanulmányok folytatására, felsőfokú iskolai végzettség megszerzésére ad lehetőséget, időt biztosít a munkába állásra, a lakhatás rendezésére, illetve segítséget nyújt a társadalomba való beilleszkedésével járó nehézségek leküzdésére. A dolgozatomban arra keresem a választ, hogy milyen tényezők befolyásolják a gyermekvédelmi szakellátásban élő 15 év feletti gyermekek és fiatal felnőttek önálló életkezdését, sikeres társadalmi integrációját.