A gazdasági haszonállatok közül a tejelő szarvasmarha a legérzékenyebb. A nemesítő munka hatásai jelentkeznek a környezethez való alkalmazkodásában, termelési paramétereiben. Minél magasabb szintű termelést kívánunk meg az állattól, annál nagyobb igénye jelentkezik a tartási-, és takarmányozási színvonalra. A teljes életperiódus legkritikusabb szakasza a tejelő szarvasmarhánál az ellés előtti pár hét. Az apasztást megelőző termelési csoporttól az ellést követő szervízperiódusig van lehetőségünk megfelelően előkészíteni az állatot a későbbi termelésre. Dolgozatomban ennek a teljes folyamatnak egy csekély szakaszát emelem ki, de ennek az időszaknak a fontossága meghatározó az állat egész élettartamára nézve. A takarmánykiegészítő etetésének kísérlete és annak bebizonyítható pozitív hatása javíthat a takarmányadagok értékesülésén, segít a hatékonyság növelésén és hozzájárul a hosszú hasznos élettartam megalapozásának. Ezzel hozzájárulva a termelés növekedéséhez, az állat produktivitásának javításához. Az etetési kísérletet megelőzően végeztem egy teljes auditot, ahol felmértem a telepi adottságokat, a takarmányozást, tartástechnológiát, fejési rendszert. A vizelet pH eredményeket és a kondíció pontokat összevetettem az ellést követő involúciós vizsgálatok eredményeivel. Az ellés előtti időszakban mért eredményeket összevetve az ellés utáni méhalakulásokkal. Következtetésképpen levonható, hogy a magasnak számító 8.0 feletti vizelet pH eredmény nagy kockázati tényező, hajlamosító faktor a méhgyulladás előfordulására.