A hazai szántóföldi növénytermesztés egyik legjelentősebb kultúrája a napraforgó, a búza és a kukorica után a harmadik legnagyobb területen termesztett növényünk. Az olajos magvak felhasználása igen széleskörű, mind az élelmiszeripar, mind a takarmány célú felhasználásuk jelentős. Kisebb mértékben, de említést érdemlően a kozmetikai ipar is hasznosítja. Hazánk talaj- és klimatikus adottságainak tekintetében kiválóan megfelel a napraforgó környezeti igényeinek. Üzemmérettől függetlenül elmondható, hogy az ország egész területén termeszthető növény. Kiváló szárazságtűrésének köszönhetően öntözést nem igényel. A termesztés volumenéből adódóan kiemelkedő fontosságú a napraforgó növényvédelme, melyben jelentős pillér a gombabetegségek elleni védekezés, hiszen ezek nagymértékű gazdasági kárt okozhatnak fellépésükkel a termesztés során. A napraforgó termőterületének évenkénti alakulásából levonható az a következtetés, hogy sok gazdaság esetében nincs lehetőség az ajánlott 5-7 éves periódust beiktatni a vetésforgóba két napraforgóvetés között. Ez részben adódik a termőhelyi adottságok alakulásából, részben pedig a gazdasági okokból, hiszen a napraforgó felvásárlási ára az elmúlt években stabilan emelkedik. Az elmúlt években a mezőgazdaságban érezhető a környezetkímélő szemlélet elterjedése, az integrált növényvédelem módszereinek alkalmazása, ezáltal a biológiai szerek iránti megnövekedett érdeklődés is. Dolgozatomban a Kwizda Agro Kft. által kifejlesztett és forgalmazott, a szkleróciummal terjedő fitopatogén gombabetegségek elleni védekezésre szolgáló mikrogranulátumot, a Xilon-t vizsgálom, amely ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett növényvédő szer.