Kisebb tárgyakat akár a kezünkben tartva vizsgálhatunk. Nagyobb objektumok esetén azonban előfordulhat, hogy hátrébb kell lépnünk, hogy az egész tárgy benne legyen a látómezőnkben. Ha fényképezünk valamit, akkor is fontos lehet, hogy olyan távol álljunk, hogy az egész tárgy benne legyen a képben, illetve úgy közelítsünk hozzá, hogy minél inkább betöltse azt. Számítógépes megjelenítésben ez azt jelenti, hogy arra kell törekednünk, hogy a vizsgált objektum elférjen a képernyőn. Sokunk által tapasztalt probléma, például különböző modellező programok használata esetén, hogy a vizsgált tárgy elforgatva vagy más szemszögből nézve ,,kilóg a képernyőről”, egyes részei nincsenek megjelenítve. A cél tehát egy olyan általános módszer, illetve algoritmus tervezése, mely egy megfelelő kamerapozíciót segít meghatározni. A számítógépes modellezésben a Bézier és B-spline görbék, illetve felületek alapvető szerepet töltenek be, a leggyakrabban használt típusok közé tartoznak. Ezért a tárgyalni kívánt módszerek is ezekkel a görbékkel és felületekkel foglalkoznak. Kétdimenziós esetben, tetszőleges görbére definiált az izooptikus görbe, melynek minden pontján az adott görbe érintő egyenesei adott szögben metszik egymást. Háromdimenziós esetben az izooptikus görbe olyan pontok halmaza, melyek a kívánt kamerapozíciók lehetnek. Tehát ezekből a pontokból a felületet az adott látószög figyelembevétele mellett vizsgálhatjuk. A megtalált algoritmus egy speciális esetre egy ilyen térbeli izooptikus görbét állít elő. Az algoritmus általánosítása lehetőséget kínál további izooptikus görbék előállítására bonyolultabb felületek esetén.