A jelen szakdolgozat elsődleges célja a fiatalok politikához való viszonyának bemutatása. Ezen felül a dolgozat célja még az egyes politikai szocializációs színterek közötti esetleges összefüggések feltárása. A dolgozat alapvetően elméleti jellegű. Fontos tudni a szakirodalmak azon meglátását, miszerint általánosságban értve nem lehet politikai szocializációról beszélni, minden ország és minden történelmi időszak egyéni politikai szocializációval rendelkezik. Ezért fontos világossá tenni, hogy a dolgozat kifejezetten a magyar jellegzetességekre kíván hangsúlyt fektetni. Az első fejezetben általában véve tanulmányozom a politikai szocializáció folyamatát, majd az arra befolyással bíró szocializációs színterek hatásait. A második fejezetben a rendszerváltás előtti, illetve az azutáni időszak szocializációs modelljeit kívánom bemutatni és néhány szempontból összehasonlítva ismertetni a köztük fellelhető különbségeket. A harmadik fejezetben pedig részletesen vizsgálom a fiatalok politikához fűződő viszonyát, azon belül is politikai participációs hajlandóságukat. Az elemzés kidolgozásához félig-strukturált interjúkat rögzítettem; az általam megkérdezett két alany megkeresése során „egyszerűen elérhető alanyok” mintát alkalmaztam. Összegzésként megállapítható, hogy a fiatalok politika iránti érdeklődésének mértéke összefüggésben állhat azzal, hogy egyáltalán találkoztak-e a politikai szocializáció jelenségével életük során, illetve ha igen, milyen környezetben és mely személyek által ment végbe politikai szocializációjuk. A magyar fiatalok zöme nincs tisztában a szülei politikai nézeteivel, s ez összefügghet azzal, hogy az ifjúság nagy része kevésbé foglalkozik a politika világával, illetve ritkán folytat róla párbeszédet. Emellett még az iskola, mint politikai szocializációs színtér sem játszik kiemelkedő szerepet a fiatalok életében.