A magánvallásosság a mai magyar fiatalok körében
Absztrakt
Szakdolgozatom témája a magánvallásosság és az új vallási mozgalmak terjedése napjainkban a hazai fiatalság körében. Az utóbbi évtizedek valláskutatásai arra a megállítatásra jutottak, hogy Magyarországon a nagy, történelmi egyházak (katolikus, református stb.) egyre kevesebb hívővel bírnak, viszont ez nem jár együtt az ateizmus térnyerésével. A vallásosság nem szorult vissza, csupán annak gyakorlásának a módja alakult át: egyre több az olyan ember, aki nem sorolja magát egyetlen történelmi egyházhoz sem, viszont a maga módján vallásosnak tartja magát, esetleg érdeklődik az újonnan megjelent vallási mozgalmak iránt. Dolgozatom ezt a folyamatot igyekszik részletesen vizsgálni, mind a szakirodalmak, mind a fiatalok körében végzett interjús kutatásom alapján. Dolgozatom feltáró jellegű, kvalitatív, előzetes hipotézise nincs. Dolgozatom első fele szakirodalmak, második fele pedig félig strukturált interjúk elemzését írja le. Az interjúalanyaimat szakértői mintavétellel válogattam ki. Összesen hat vallásos, 18 és 24 év közötti alannyal készítettem interjút, melyek közül három egyháziasan vallásosnak, három pedig a maga módján tartották magukat vallásosnak. Az alanyok mindannyian a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanulnak. A kutatásom eredményeképpen elmondható, hogy a maga módján vallásos fiatalok az egyházias vallásgyakorlástól való tartózkodásukat azzal magyarázták, hogy elítélik az egyházak hatalom központúságát és azokat túlságosan szigorúnak tartják, viszont szükségét érzik egy olyan hitnek, ami támaszt nyújt számukra az élet viszontagságaival szemben. Ez a fajta hit kevésbé szertartásos, sokkal inkább a személyes meggyőződésen alapszik. A kutatás rávilágított még arra is, hogy a fiatal generációban már az egyháziasan vallásosak életmódja sem teljes körűen befolyásolt a vallási előírások által: akár a világnézetről, akár az életmódról esett szó, kiderült, hogy nincs jelentősebb különbség a magán és az egyháziasan vallásosak között. Viszont az egyháziasan vallásosak határozottan boldogabbnak jellemezték magukat a magánvallásosakhoz képest.