Mesterszakos tanulmányaim kezdetén, Paul Krugman (2012) amerikai közgazdász „Elég legyen a Válságból! Most!” című munkájában olvastam egy érdekes gondolatot az Amerikai Egyesült Államokat egyaránt érintő, ezredforduló után bekövetkezett gazdasági válsághelyzet kapcsán. A gondolatmenet a fiatalok helyzetét taglalva emelte ki azt, hogy a gazdasági visszaesés eredményeképp számos, magas végzettséggel rendelkező pályakezdőnek szinte lehetetlen volt az egyéni képzettségnek megfelelő szintű állást találnia. Ez főként azért jelenthet problémát, mert ha a diplomás fiatalok olyan állásokba kényszerülnek, amelyekben a megszerzett tudásukat nem tudják kamatoztatni, a későbbiek folyamán mintegy „lesüllyedhetnek” az alacsonyabban képzett munkaerő szintjére és ez által az addigi oktatásukba fektetett energia mintegy „kárba vész”. E gondolatmenethez kapcsolódóan született egy saját meglátásom, mely szerint a diákok képzés melletti foglalkoztatása párhuzamba állítható a Krugman által bemutatott fiatalok helyzetével. A dolgozatomban felhasznált szakirodalmakon, valamint saját, interjús felmérésemen keresztül igyekszem azt kideríteni, hogy vajon a diákmunka szerepe manapság csupán a „pillanatnyi haszonszerzésre” – vagyis az aktuális anyagi szükségletek kielégítésére – terjed ki, vagy annál sokkal többet nyújthat azáltal, hogy a mai, modern gazdaságban olyan, kulcsfontosságú értékekkel ruházza fel a (diák) munkavállalókat, amelyek az egyéni karrierépítés során nélkülözhetetlennek bizonyulnak.