Az alternatív foglalkoztatási jogviszonyok emberi erőforrás gazdálkodáson belüli jelentősége a koronavírus járvány válságkezelési stratégiájában

Dátum
Szerzők
Szabados, Gergő
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Szakdolgozatomban igyekeztem rávilágítani arra, hogy a koronavírus világjárvány miatt bekövetkezett tömeges érdeklődés az atipikus munkajogviszonyok irányába olyan emberi erőforrás menedzsmentet alakító tényező lehet, amelyre mind a közszféra bürokratizált szervezetében, mind a vállalati versenyszféra keretei között célszerű építkezni. A dolgozatom első, nagyobb fejezetében az volt a célom, hogy a HR jelenleg használt eszközeit, módszereit bemutassam, illetve ezek szemszögéből megnézve vizsgáljam meg az egyes atipikus foglalkoztatási jogviszonyokat. Álláspontom szerint a tipikustól eltérő foglalkoztatási formák humanerőforrás gazdálkodási szempontból két részben képviselnek jelentős erőt. Az első a munkakör elemzés, azon belül is a kompetencia elemzés fázisa, ugyanis például egy home office, távmunka keretei között végzett feladatmegoldáshoz alapvetően szükséges számítástechnikai ismeret. Ugyanis vagy az így végzett munka eredménye kerül ily módon továbbításra, vagy már a munkavégzés eleve informatikai eszközön történik. Rámutattam arra, hogy a koronavírus pusztán indikátor volt ezen foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok életében, azonban a digitalizált világunk az, amely álláspontom szerint nélkülözhetetlenné teszi ezeket. Továbbá a HR másik eszközének az ösztönzésmenedzsmentnek is óriási lehetőséget rejt az ilyen jogviszonyok vállalaton, munkáltatón belüli alkalmazásának lehetősége. Ugyanis azzal, hogy lehetőséget biztosítanak arra, hogy a jelenlegihez hasonló krízishelyzetben a foglalkoztatottak munkájuk egy részét, vagy akár az egészet otthonról végezzék el, ezzel extra védelmi mechanizmust teremtenek a jogviszonyon belül. Így adott esetben a friss munkaerőnek kevésbé kell attól tartani, hogy leállás esetén a munkaviszonya megszűnik. Dolgozatom másik nagy fejezetében ezen atipikus munkajogviszonyok jelenleg hatályos szabályrendszerét vizsgáltam. Itt is kitértem a közszolgálati jog és a gazdasági munkajog által alkalmazott eszközökre. Igyekeztem részletesen bemutatni a home office jelenlegi bizonytalan helyzetét. Ehhez kapcsolódóan az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát is megvizsgáltam, igaz viszonylag csekély ügy az, ami kifejezetten az otthoni munkavégzéssel foglalkozik. A fejezet végén röviden kitértem a távmunkavégzés jelenlegi helyzetére, illetve az otthoni munkavégzés és a távmunka közötti ellentmondásokra. Meglátásaim szerint, ahhoz, hogy a HR érdemi szinten tudja kezelni ezen atipikus eszközöket, azaz a benne rejlő lehetőségeket minél jobban ki tudja használni, szükséges a digitalizált munkavégzési formák fogalmi alapjainak a tisztázása, így különösen a munkahely, ellenőrzési kötelezettség és a kárfelelősség témakörének a szabályozása. Érdekesség, hogy dolgozatom megírásának a pillanatában a veszélyhelyzeti szabályokkal kapcsolatos törvényjavaslat került beterjesztésre az Országgyűlés elé, amely salátatörvény keretei között igyekeznek konkretizálni a home office-ra vonatkozó egyes részletszabályokat.
Leírás
Kulcsszavak
távmunka, home office, atipikus foglalkoztatás
Forrás