A szakdolgozatban a foglalkoztatáspolitika eszközeinek a bemutatására került sor, a munkához való jog szemszögéből. Elmondható, hogy Magyarországon a foglalkoztatási helyzet mindig is instabil volt, valamint sokszor a szabályozás sem volt ismert a társadalom tagjai számára. Éppen ezért fontosnak tartottam összefoglalni a szabályozás lényegét. A foglalkoztatáspolitika szorosan összefügg a munkához való joggal, valamint a foglalkozás szabad megválasztásának jogával, és mivel ezek alapjogoknak minősülnek, emiatt szükséges megvizsgálni ezekben a kérdéskörökben azt, hogy az Alkotmánybíróság döntései miként segítik elő ezen jogok érvényesülését. De mivel a dolgozat középpontjában a foglalkoztatáspolitika áll, ezért a foglalkoztatási törvények kiemelkedő szerepet kaptak. Az első törvényünk az 1991.évi IV. törvény az Flt., amely a passzív eszközöket tartalmazza, de az aktív eszközök is említésre kerülnek. Az utóbbi eszközöket részletesen a 2020.évi CXXXV. törvényben, vagyis az Fftv.-ben találjuk. Külön fejezetben kerültek összegzésre azon munkajogi rendelkezések, amelyek szorosan kapcsolódnak ehhez a jogterülethez, mint például a minimálbér, a határozott idejű munkaviszony, az egyszerűsített foglalkoztatás, valamint a részmunkaidő. Viszont elengedhetetlen az Európai Unió egyes rendelkezéseinek a vizsgálata, ahhoz, hogy a foglalkoztatáspolitikáról teljes képet kapjunk, éppen emiatt lett a dolgozatnak ez az utolsó fejezete. Összességében elmondható, hogy a szabályozás megfelelő, de természetesen vannak olyan elemei, ahol szükség van a fejlődésre ahhoz, hogy a mai modern környezetben, illetve világban valóban azt a célt szolgálják ezek a törvények, rendelkezések, ami miatt megalkották őket.