Az értekezés célja a holland utazók (1555-1774) Magyarország képének megalkotása a XVI. század közepétől a XVIII. század második harmadáig. A Magyarország képről összefoglaló jelleggel ebben a témában eddig nem készült doktori értekezés, jóllehet néhány cikk foglalkozott a németek Magyarország képével, azonban a hollandok alkotta képet ilyen terjedelemben nem elemezték. Disszertációm ezért hiánypótló szerepet tölt be az összehasonlító irodalomtudomány e kutatási területén. Célom a Magyarország-kép összehasonlító elemzési módszerrel a retorikai-apodémikus szabályok alapján a holland útleírások vizsgálata az 1555-1774 közötti időszakban. Az elemzés során a dolgozat egyik fő kérdése az, hogy milyen mértékben befolyásolták a holland utazókat a retorikai-apodémikus szabályok és alkalmazták-e a Magyarország leírásakor a fertilitas Pannoniae, valamint Magyarország mint a kereszténység védőbástyája motívumokat. Arra is keressük a választ, hogy hogyan jelenítették meg a magyarokat, milyen jellemvonásokat tulajdonítottak nekik, továbbá a Magyarország képet érintő közel két évszázad alatt lezajló változások és ezek okainak megjelenítése is fontos szerepet kap a dolgozatban: milyen mértékben jelennek meg új motívumok, és tűnnek el a régiek és miért. A Magyarország-kép fő elemeinek és sztereotíp motívumainak megállapítása a dolgozat fő célja. Ezen kérdések megválaszolásához az összehasonlító elemzés keretében német és angol útleírásokkal vetjük össze a holland útleírásokat, azért, hogy megállapíthassuk, hogy milyen egyezések és eltérések találhatóak a holland a német és az angol utazók szemlélete között. Ennek lehetséges okaira is keressük a választ. A német útleírások részben a Stuck által készített útleírások listájának (Gerlach, Happelius, Stübel, Wagner, Friedel, Kleemann), valamint Hans Dernschwam, Maximilian Brandstetter és Daniel Speer műveinek segítségével keressük. Az angol utazók művei közül elsősorban Edward Browne és Lady Wortley Montague a korban rendkívül népszerű útleírását használjuk. Evlia Cselebi Magyarországról készített útleírása is segít az összehasonlító elemzésben. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy Magyarország a megadott korszakban terra incognitává vált-e és ha igen, milyen mértékben. Az is kérdés, hogy milyen mértékben tekintették a holland utazók a hódoltsági területeket a civilizált világ részének, vagy számukra azok a területek az oszmán birodalom részét alkották. További vizsgálandó kérdés az is, hogy a holland utazók műveikben milyen mértékben alkalmazták az Orienttopos ismérveit Magyarország esetében, illetve változott-e ennek a kérdésnek a megítélése a vizsgált korszakban, miért és mikor. A legfontosabb pontja az elemzésnek az, hogy mely megfigyelések és vélemények jellemzik specifikusan a holland utazókat, valamint ezek okai. Arra is keressük a választ, hogy vannak-e olyan megfigyléseik, amelyek csak őket jellemzik és mely okokra vezethezőek ezek vissza, van-e speciálisan holland szemléletmód es ha igen, mik azoknak az elemei? Ebből következően az is kérdés, hogy hogyan befolyásolta a holland utazókat származásuk, foglalkozásuk, úticéljuk, az ittartózkodásuk időtartama és a magyarországi politikai-gazdasági helyzet Magyarországról való véleményalkotásukat. Megállapítandó az is, hogy az utazást a holland utazók esetében elitjelenségnek tekinthetjük-e? Rudolf Dekker és Peter Rietbergen véleményére alapozva, azaz csak a felső társadalmi rétegek esetében találkozhatunk egyidejűleg az utazással és az utazási élmények papírra vetésével. A továbbiakban szándékunkban áll megvizsgálni, hogy a hollandok mely útikönyveket használhatták magyarországi útjuk során, vajon a holland utazók inkább a német utazási irodalmat részesítették előnyben, vagy az angol apodémikus irodalmat használták. A további kérdés az, hogy mely pontokon lehet ezeket a vizsgált tendenciákat felfedezni az elemzett útleírásokban. Az utolsó pontban arra keresünk választ, hogy a holland utazók által ábrázolt Magyarország-kép milyen mértékben vált a holland közgondolkodás részévé, és mely okai voltak ennek. A hollandok Magyarország ábrázolása legmarkánsabban és legrészletesebben utazóik naplóiban került megjelenítésre ezért a kutatás tárgyát ezen útinaplók képezik. Ennek az az oka, hogy Magyarország a mohácsi csatát (1526) követően periférikus helyzetbe kerülve Szakály Ferenc szerint részlegesen legalább 150 évre terra incognitává alakult, és eltűnt az érdeklődés középpontjából. A középkorban termékeny és gazdag európai önálló országként jellemzett terület elveszítette hatalmi pozícióját, amelynek számos következménye volt a politikai és gazdasági területen, valamint ez a folyamat a Magyarországról írott irodalomban is különféle módon csapódott le. Olyan motívumok és irodalmi közhelyek jelentek meg, amelyek szorosan kapcsolódtak az ország a keresztény és iszlám világ határán betöltött szerepéhez: így vált állandó részévé a Magyarországról alkotott képnek a fertilitas Pannoniae és Magyarország mint a kereszténység védőbástyája (murus et clipeus fidelium) motívum.
Mindezen nélkülözhetetlen előzmények ismertetését követően az elemzések alapjául Magyarországról szóló holland utazók útleírásai szolgálnak. A vizsgált művek nyomtatott és túlnyomó részben kéziratos formában maradtak fenn. Ennek az az oka, hogy Hollandiában főként a gyarmatokra való utazást és ott töltött időszakot írták le, és ezek kerültek kiadásra, mert kuriózumként hatottak. Az európai utazásokról készített útleírások főként udvarjárások, valamint diplomatautak voltak, és ezek nagy része kéziratban maradt. Csak a legismertebb szerzők munkái jelentek meg nyomtatásban, vagy csak a népszerű és ez által könnyebben olvasható és érthető útleírások, de azok is gyakran csak évtizedekkel az utazást követően. Ezek azonban csupán Európának a háborúk által nem sújtott régióinak az ismertetését tartalmazták és nem a török hódoltságon átvezetú út leírása került előtérbe. Csak akkor jelent meg a magyarországi út is nyomtatásban, ha a szerzőnek más ország (Oszmán Birodalom) volt az úticélja. Ily módon számos holland útleírás maradt kéziratban az utókorra, amelyekben Magyarországról is található útleírás. A kéziratos útleírások azért sem jelentek meg, mert csak a nagy érdeklődésre számot tartó, illetve népszerű útleírások kiadása kecsegtetett haszonnal. A udvarjárásról készített útinaplók kiadása nem is volt cél, hacsak szerzőik nem akartak pénzhez jutni, ugyanis azok az utazók, akik napló formájában leírták tapasztalataikat, és vállalni tudták az utazás költségeit és nem egyszer annak veszélyét is, azok nem szorultak rá arra, hogy könyveiket kiadassák. A kéziratban maradás harmadik oka az, hogy ezek a személyes élményekkel átitatott tapasztalatok a családtagoknak és az intim barátoknak szóltak, és a családban örökítődtek tovább az utazások során írásba foglalt tapasztalatok, azaz nem voltak publikusak.

Die Zielsetzung der Dissertation ist, die Erschließung des Ungarnbildes der niederländischen Reisenden (1555-1774) von der zweiten Hälfte des 16. Jahrhunderts bis zum zweiten Drittel des 18. Jahrhunderts. In diesem Themenbereich wurde bisher keine umfassende Dissertation über das Ungarnbild der Niederländer angefertigt, obwohl sich einige Beiträge mit dem Ungarnbild der Deutschen befassten. Die Aufgabe meiner Doktorarbeit ist, diesen Mangel an der Ungarnbildforschung aufzuheben und die Lücke in der niederländischen und ungarischen Forschung auf dem Gebiet der vergleichenden Literaturwissenschaft auszufüllen. Die Absicht der vergleichenden Analyse anhand der rhetorisch-apodemischen Regeln ist die Erschließung des Ungarnbildes der niederländischen Reisebeschreibungen in der Periode von 1555-1774. Es soll die These anhand der vergleichenden Analyse der Reisebeschreibungen überprüft werden, inwieweit die rhetorisch-apodemischen Traditionen die niederländischen Reisenden bei der Erforschung des Ungarnbildes in der Periode von 1555-1774 beeinflussten. Dabei sollen die verschiedenen Motive und stereotype Bilder in den Reisebeschreibungen, wie fertilitas-Pannoniae, Bollwerk der Christenheit und die Nationalcharakterologie der Ungarn veranschaulicht werden, um Bestandteile des Ungarnbildes und um das wandelnde Ungarnbild zu zeigen, wie lange die rhetorisch-apodemischen Traditionen das Gestaltungsprinzip des Ungarnbildes der Niederländer bestimmten und in welchem Maße das Ungarnbild von den eigenen Erfahrungen der Reisenden beeinflusst wurde und warum. Es stellt sich die Frage, inwieweit diese Bilder immer wieder aufs Neue ergänzt werden, damit ein zusammengesetztes Ungarnbild bis zum Ende des 18. Jahrhunderts sich entwickeln konnte und es muss auch beantwortet werden, inwieweit das Bild von Ungarn konstant blieb und welche Veränderungen zutage getreten sind. Zur vergleichenden Analyse werden verschiedene deutsche und englische Reisebeschreibungen miteinbezogen, die in der erforschten Epoche verbreitet waren, um feststellen zu können, inwieweit Gemeinsamkeiten und Unterschiede in der Betrachtungsweise der Niederländer und den Deutsche und Engländern waren, und warum diese vorgekommen sind. Bei der Erforschung des Ungarnbildes ist ein Teil der deutschen Ungarnbeschreibungen anhand der Liste von Stuck ausgewählt: Gerlach, Happelius, Stübel, Wagner, und weitere Werke von Maximilian Brandstetter, Salomon Schweigger, Daniel Speer und Hans Dernschwam. Englische Reisebeschreibungen von Edward Browne, Lady Wortley Montague und von dem Türke Evlia Cselebi sind miteinbezogen worden. Die Frage, in welchem Maße Ungarn in der erforschten Periode zu terra incognita geworden ist und in welchem Maße trat eine Mythisierung ein und inwieweit Ungarn ein unbekanntes Land nach 1526 für die Reisenden wurde. Es muss festgestellt werden, welchen Platz Ungarn bei den Niederländern in Bezug auf den Orienttopos einnahm, in welchem Maße Ungarn Teil des zivilisierten Europas bildete, in welchem Maße das Orientbild auch eine allgemeingültige Position hatte. Ein weiterer wichtiger Punkt ist das Feststellen der Bestandteile der niederländischen Betrachtungsweise, deren spezifische Elemente, die Unterschiede zwischen der des deutschen und der der niederländischen, um sie zu analysieren und zu erforschen, welche spezifische Eigenschaften die Beschreibungen der Niederländer charakterisieren und die anderen nicht; ob es eine einheitliche niederländische Betrachtungsweise gibt, wenn ja, welche Abweichungen zu beobachten sind. Die Frage soll auch beantwortet werden, welche Eigenschaften als typisch Niederländisch betrachtet werden können. In Bezug auf das Eigenbild der Niederländer muss beantwortet werden, inwieweit Stand, Beruf, Herkunft, Reiseroute, Zeitdauer, Nationalität und die politisch-ökonomische Lage in Ungarn die Reisenden bei der Meinungsbildung beeinflusst haben, und inwieweit lässt sich die Annahme bestätigen, nämlich Reisen und Schreiben ein Elitephänomen beim Ungarnbild der Niederländer gewesen ist. Nach den Meinungen von Rudolf Dekker und Peter Rietbergen können wir vermuten, dass das Reisen und das Niederschreiben der Reiseerlebnisse nur bei den Oberschichten der Gesellschaft wiederzufinden waren. Es wird auch beabsichtigt, die möglichen Parallele zwischen dem Ungarnbild der analysierten Reisenden und der Ungarnbeschreibung der benutzten Reiseführer festzustellen, um zu zeigen, von welchem Reiseführerautor oder von welcher Reisebeschreibung Elemente übernommen wurden. Das Endziel ist es, beschreiben zu können, welche apodemischen Werke die analysierten niederländischen Reisenden benutzt haben dürften: eher die deutschen oder die englischen oder beides. Als letzter Punkt muss nachgewiesen werden, inwieweit das Ungarnbild der analysierten Reisebeschreibungen Teil des allgemeinen Gedankengutes in den Niederlanden wurde und wie weit es in der Literatur durchdrungen ist. Das Ungarnbild der Niederländer wird am Ausführlichsten und am Detailliertesten in ihren Reisetagebüchern dargestellt, deswegen bilden diese Reisetagebücher den Gegenstand der vergleichenden Analyse. Die Ursache dafür ist, dass Ungarn nach der Schlacht von Mohács (1526) in eine periphere Lage des Unbekannten geriet und zum Teil wurde für 150 Jahre und wurde nach Ferenc Szakály zu terra incognita. Das unbekannte Terrain wird zu einem uninteressanten Thema und verschwindet aus dem Blickfeld der Reisenden. Das im Mittelalter als reiches und fruchtbares Land beschrieben Ungarn verlor seine Machtposition, was verschiedene politische und wirtschaftliche Folgen hatte, die sich in den Reisebeschreibungen ihren Niederschlag fanden: verschiedene Motive und literarische Gemeinplätze erschienen, die eng mit der Rolle Ungarn zwischen der christlichen und der osmanischen Welt. So wurden die Motive fertilitas Pannoniae und Ungarn als Bollwerk der Christenheit (murus et clipeus fidelium) ständige Bestandteile des Ungarnbildes. Den Gegenstand der vergleichenden Analyse bilden die Reisebeschreibungen der niederländischen Reisenden, die größtenteils in handschriftlicher Form überliefert worden sind. Die Ursache dafür ist, dass in den Niederlanden hauptsächlich die Reisebeschreibungen über die Kolonien gedruckt worden waren, weil sie als Kuriositäten galten. Die Reisebeschreibungen von den europäischen Reisen waren Gesandtschafts- und Kavaliersreisen, die größtenteils in Handschrift überliefert worden sind. Nur die Werke der bekanntesten Autoren über die europäischen Reisen, oder die populärsten und dadurch leichter lesbare Reisebeschreibungen erschienen im Druck, aber diejenige auch oft nach Jahrzehnten nach der Reise. Diese enthielten aber meistens nur die Beschreibungen der friedlichen Regionen und die Durchreise der ehemaligen ungarischen Gebiete unter der Türkenherrschaft Richtung nach Konstantinopel. Die Ungarnbeschreibung erschien ausschließlich als Teil einer Reise und Reisebeschreibung, deren Reiseziel nicht Ungarn war. Demzufolge blieben zahlreiche niederländische europäische Reisebeschreibungen in Handschrift, in denen auch Ungarn beschrieben wurde. Sie wurden nicht gedruckt, weil nur mit den populären Reisebeschreibungen Gewinn auf dem Büchermarkt machen konnte. Das Drucken der Reisebeschreibungen der Kavaliersreisen war kein Ziel, insofern die Autoren in Geldnot waren, da die Reisenden, die ihre Erlebnisse dem Papier anvertraut haben und sich die hohen Reisekosten leisten konnten und die Reise auch trotz deren Gefahr unternahmen, waren nicht gezwungen, ihre Reisetagebücher drucken zu lassen. Die dritte Ursache für das Nicht-Drucken der Bücher war, dass die persönlichen Reiseerlebnisse an die eigene Familienmitglieder und den intimen Freunden gerichtet waren, und die Reiseerlebnisse wurden nur in der Familie weitergegeben, weil sie nicht bekannt waren.