Szívelégtelen betegek - csökkent bal kamra funkcióval, 35% alatti ejekciós frakcióval (EF)– kardiális reszinkronizációs kezelése (CRT) nem minden esetben javítja azok echokardiográfiás paramétereit, illetve túlélését, így őket CRT non-respondereknek nevezzük. Munkánk során ezen non-responder betegek prognózisát hasonlítottuk össze olyan szívelégtelen betegekkel, akik ICD beültetésen estek át primer prevenciós céllal. 2010-2019 között CRT-D és ICD beültetésen átesett betegeket vizsgáltunk. CRT non-respondernek tekintettük, akinek az implantációt követő 1 éves echokardiográfiás vizsgálata nem mutatott az implantációt megelőző echokardiográfiás vizsgálathoz képest pozitív EF változást, vagy a növekedés kevesebb volt, mint 10%. Non-respondereken belül 2 további alcsoportot hoztunk létre. Progresszornak számított az, akinek EF-ja 5%-nál többet csökkent, mindenki mást pedig non-progresszornak neveztük. A szívtranszplantációt, vagy bármilyen okból történő halálozást primer végpontnak tekintettük. 148 CRT-D non-responder és 219 primer prevenciós ICD beültetésben részesült beteg adatait elemeztük, az utánkövetés 44,1±2,5 és 47.3±2.2 hónap volt. A primer ICD csoportba tartozók implantáció előtti EF-ja szignifikánsan alacsonyabb volt (25,2±0,3%) mint a CRT-D non-responderek esetében (27,3±0,4%). A CRT-D betegek között a progresszor alcsoport EF-ja (n=46; 28,3±0,7%) szignifikánsan magasabb a non-progresszor alcsoporthoz (n=102; EF=26,9±0.,5%) és az ICD-s betegekhez viszonyítva. A primer végpont-mentes túlélés az ICD csoporthoz képest (79,6 hónap) szignifikánsan alacsonyabb a CRT-D non-responderek körében (55,6 hónap). A progresszor alcsoport túlélése (36,2 hónap) szignifikánsan rosszabb mind a non-progresszorokhoz (59,1 hónap), mind az ICD csoporthoz képest, utóbbi 2 kohorsz (non-progresszor vs. ICD) között nem volt szignifikáns különbség. Az eseménymentes túlélés a progresszor alcsoportba került betegek esetében lett a legalacsonyabb, a non-progresszor, illetve primer ICD beültetésen átesettekhez viszonyítva. Ezek alapján tanácsos magasabb dózisú terápiás kezelés, illetve megfelelő betegvezetés ebben a kifejezetten rossz prognózisú betegcsoportban.