Szakdolgozatom témájául a gyülekezési jog korlátozhatóságát választottam, mely manapság számos országban képezi vita tárgyát. Hazánkban a 2006-os zavargásokat követően került célkeresztbe, vált konfliktust hordozó magyar politikai joggá. A gyülekezési jog „a demokratikus társadalom előfeltétele és alapvető értéke”. Aránytalan korlátozása számos negatív következményt vonhat maga után. De mi minősül a gyülekezési jog aránytalan, szükségtelen korlátozásának? A magyar gyülekezési törvény szabályai megfelelnek-e a jogállamiság követelményeinek? Szakdolgozatomban ezen kérdésekre próbálok választ találni. Szakdolgozatomat a gyülekezési jog fogalmának tisztázásával, típusainak ismertetésével, más alapjogokhoz és a demokráciához való viszonyával, valamint az alapjogok korlátozhatóságának szabályaival indítom. Ismertetem a releváns hazai szabályokat, alkotmánybírósági határozatokat, valamint az elmúlt két évtized legjelentősebb hazai tüntetéseit, melyek közül a Bukta-ügy volt legnagyobb hatással hazánk gyülekezési törvényére. A gyülekezési jog gyakorlása során rendszeresen felmerülő „kényes” problémákra is kitérek, mint például a kárfelelősség kérdése, a maszk tilalmának dilemmája, az ellentüntetők problémája, a gyülekezési hellyel kapcsolatos fennakadások, illetve a tojásdobáláshoz köthető slamasztika. Érdekességként kitekintek más európai országok szabályozására is, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyülekezési joggal kapcsolatos főbb gyakorlatára. Szakdolgozatomban nem áll szándékomban megoldást találni a gyülekezési joggal kapcsolatos problémákra, csupán ismertetem a hazai hozzáértők kritikáit, illetve javaslatait.