A globális népesség növekedés következtében megnőtt a Föld lakosságának élelmiszer-igénye, a mezőgazdasági termelés intenzívvé vált. Az intenzíven termelő-, ezen igényeket kielégíteni képes fajták háttérbe szorították a szerényebb termelésű, hagyományos fajtákat. Ez utóbbi fajták termékei az egészséges táplálkozást tekintve, előnyösebbnek mondhatóak. Előnyös elsődleges és másodlagos tulajdonságaik, valamint alacsony egyedszámuk indokolja génmegőrzésbe való bevonásukat. A megőrzendő fajták közé tartozik a Magyarországon őshonosnak tekinthető hagyományos szarvasmarha fajtánk, az elsősorban géntartalék-védelem céljából tartott magyar szürke, a kettős hasznosítású (tej, hús) magyar tarka és egy igen szerény igényű, Kárpátok vidékén őshonos, hármas hasznosítású (tej, hús, igaerő) szarvasmarha fajta, a kárpáti borzderes, melynek Magyarországon jelenleg 200 nőivarú egyedet számláló állománya van. A kárpáti borzderes a génmegőrzésen túl alkalmas lehet a fenntartható gazdálkodás szempontjából fontos helyi, speciális körülmények között, a termék előállításra. Reményem szerint, a kevesebb tejmennyiséget, annak kiváló minősége ellensúlyozhatja. Azért választottam ezt fajtát szakdolgozatom kutatási témájául, hogy megismerjem tejtermelési tulajdonságait és összehasonlítsam más szarvasmarha fajtákéval. A fajta tejtermelése közepes, kiegyensúlyozott takarmányellátás és megfelelő tartási körülmények között 3955 kg. A tehéntej hosszú idők óta tradicionális táplálékként szolgál az emberiség számára. Tartalmaz minden, a borjú növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges összetevőt, valamint zsírsav-, fehérje-, aminosav-, vitamin- és ásványi-anyag forrást jelent. A nyugati államokban a tehéntej fogyasztása az elmúlt tíz évben csökkent. Magyarországon hasonló a helyzet tejfogyasztást illetően. Az állapot a későbbiekben várhatóan tovább romlik, ami a tej- és tejtermékekkel szemben felhozott negatív érvekkel magyarázható. Munkám során a célom az volt, hogy meghatározzam a kárpáti borzderes tejének szárazanyag-, nyerszsír-, nyersfehérje-, tejcukor- és nyershamu-tartalmát. Célom volt tejének zsírsav-összetételét és aminosav-összetételét vizsgálni, valamint, a fajta egyedeinek κ-kazein és β-laktoglobulin genotípusát szőrmintákból meghatározni. Kiemelten foglalkoztam az omega-3-és omega-6-tartalommal és ezek egymáshoz viszonyított arányával. A kapott eredmények azt mutatták, hogy teje igen sűrű, nyersfehérjében-, omega-6- és omega-3 zsírsavakban-, ásványi anyagban igen gazdag, a többi vizsgált fajtához képest. Nyerszsír-tartalom szempontjából egy soványabb tejről van szó. Az omega-6/omega-3 arány a borzderes tejében a legkisebb a vizsgált fajták között, ami egyben a legideálisabb is az egészséges táplálkozást illetően, hiszen jóval az 1-10:1-hez arányon belül foglal helyet. Esszenciális és nem esszenciális aminosav-tartalma átlagosnak mondható. Ha tejének sajtgyártási gazdaságosságát nézzük, elmondható, hogy közepes, ugyanis az a genotípus (BB), mely a legnagyobb kazein számot eredményezi, κ-kazein esetén a legkisebb-, β-laktoglobulin esetén közepes frekvenciával volt jelen. Mindezek ellenére, munkám során sikerült igazolni, hogy érdemes e kihalástól megmentett fajta védelme és használata mindazok számára, akik költségkímélő módon, önellátásra szeretnének egészséges és tápláló élelmiszert termelni és mindazok részére, akik jövedelem-kiegészítés céljából, a piac számára kívánnak hagyományteremtő, kézműves tejtermékeket előállítani. Hiszen, láthatóan egyre nő azok száma, akik támogatják e felfogást.