A szalmabor töppesztett szőlőből készülő borkülönlegesség, mely a szárítási folyamat során nedvességtartalmának jelentős részét elveszíti, ezáltal a bogyók koncentrált beltartalmi értékekkel bírnak az eljárás végére. Nevét a hagyományos szalmaágyon történő szárítási eljárásról kapta, mely a mai napig alkalmazott ugyan, azonban mára megjelentek és elterjedtebbé váltak más módszerek is, mint például a ládákban történő, avagy a drótra felfűzött fürtök szárítása is. Európa számos borvidékén évszázados tradícióval rendelkezik, és máig aktívan alkalmazzák ezt az eljárást és hazánkban is találhatóak erre példák. Vizsgálatunk célja a kiinduláskor annak felderítése volt, hogy a hazai bortermelők hogyan és milyen megfontolásból alkalmazzák az eljárást, milyen tapasztalatokkal, ismeretekkel rendelkeznek. Lehetséges-e, hogy a szalmabor készítés nagyobb teret nyerjen a klímaváltozás hatására? A pincészetek válaszai alapján a szalmaborokra van fizetőképes kereslet, elkészítésük alacsonyabb kockázattal jár a szélsőségesebbé váló klimatikus adottságok mellett, mint a hagyományos késői szüretelésű boroké, azonban kézi munkaigényesebb a módszer.