Mind a táplálkozászavarok, mind a disszociatív patológiák komplex, nehezen magyarázható, és nehezen megérthető jelenségek. Azzal együtt azonban, hogy ezen mentális betegségek mögött gyakran a traumák legszélsőségesebb típusa, a szexuális abúzus áll, az így kialakult inadekvát működésmódok talán sokkal értehetőbbek, mint azt elsőre gondolnánk. A súlyos zavarok hátterében gyakran tragikus háttértényezők állnak. A mai ismeretek, a rendelkezésre álló szakirodalmak és tanulmányok empirikus, megbízható tényezőkkel magyarázzák akár a disszociációt, akár az evészavarokat. Ezek a sokrétű, összetett pszichopatológiák azonban számos homályos részletet hordoznak magukban, ha akár abból a tényből indulunk ki, hogy a disszociáció nem feltétlenül értelmezhető patológiás állapotként, hiszen a bevonódás, a Flow-élmény inkább nevezhető egészséges disszociatív jelenségnek. A táplálkozászavarok esetében pedig a rendelkezésre álló, számos magyarázó modell sem tekinthető kizárólagosnak egyénként, sokkal inkább egymást kiegészítve világítanak rá azon lehetséges háttértényezőkre, melyek együtt, egymást kiegészítve hozzák létre azt az állapotot, mely legközelebb áll a mai evészavar definícióhoz. Talán ennél is érdekesebb tény, hogy ez a két pszichopatológia nagyon gyakran egymással párhuzamosan jelentkezik. Mindez felveti azt a kérdést, hogy vajon ugyanazon mechanizmusok állnak-e a két betegség mögött, vagy esetleg bonyolult pszichofizikális folyamatokon keresztül eredményezik egymás kialakulását? Kutatásom három legfontosabb aspektusát a táplálkozászavarok, a disszociatív zavarok és a traumák jelenségvilága adja. Tanulmányomban az ezen fogalmak közti kapcsolatokra szeretnék nagyobb rálátással lenni. A táplálkozászavarokban megmutatkozó disszociatív tendenciák trauma hátterére vonatkozóan igyekszem olyan feltevéseket megfogalmazni, mellyel megragadhatóbbá válnak az evészavarok és a disszociatív mechanizmusok közti összefüggések, akár a traumák vonatkozásában is.