Hosszú idő óta gyakran merül fel a kérdés újra meg újra: Hogyan lehet gazdaságilag sikerre vinni egy országot? Ha pedig belátjuk, hogy a gazdasági növekedés leginkább a technológiai fejlődésen alapul, akkor adódik a következő kérdés: Miben rejlik a technológiai fejlődés titka? A magától értetődő válasz, miszerint az innovációba történő beruházás a kulcs, önmagában azonban közel sem elég. Éppen annyira mérvadó az intézményi melegágy, legyen az nemzeti szinten koordinált, vagy világszintű folyamat által befolyásolt. Lévén, hogy mindez a Nemzeti Innovációs Rendszer keretében ölt testet, így a dolgozat megkísérli annak teoretikus és empirikus vizsgálatát egyaránt. A téma aktualitása annak kiforratlanságában gyökerezik, így nem csoda, hogy az áttekintett irodalomban nem beszélhetünk konszenzusról. A dolgozat érdemeként tekinthető, hogy egy többfázisos folyamatábrával kíván válaszul szolgálni a téma összetettségére. A konszenzushiány fényében pedig az sem meglepő, hogy az empíria is további megoldásokra vár, amire a dolgozat egy olyan rendszerrel felel, melyben az illetékesek az adott ország intézményi konstellációjának viszonylag könnyed finomhangolásával érhetik el az innovációs beruházások sikeresebb megtérülését.