Az elmúlt évtizedben – javarészt az ezt támogató kormányzati gazdaságpolitika hatására – felpörögtek az építőipari beruházások az országban. Manapság az építőipari kivitelezés a mindennapok szerves részét képezi. Ez a tendencia nem csupán a nagyvolumenű – akár országos jelentőségű – beruházásokra, hanem a kisértékű építési-szerelési munkákra is elmondható. Egy átlagember életében egyébiránt is minimum egyszer eljön az a nemkívánt esemény, hogy építkezésbe, de legalábbis építési-felújítási munkálatokba kezd. Az ennek kapcsán sűrűn jelentkező „soha többé ilyet” érzést gyakran a nem megfelelően elvégzett kivitelezés váltja ki, aminek lehetséges végállomása a bírósági tárgyalóterem. A megyeszékhelyeken működő járásbíróságon akár teljes bírói referádát kitölthetnek az építési jogviták, melyek közül – a díjviták mellett – a hibás teljesítésből származó igényérvényesítések elbírálásához szükséges a leginkább összetett, komplex (műszaki és jogi) ismeret. Ez egyfelől az építmények strukturális összetettségéből adódik; hibás lehet ugyanis az alapozás, a falazat, a burkolat, a festés, a mázolás, a nyílászárók, födémszerkezet, tetőszerkezet, fűtés, hűtés, szellőző berendezés, riasztóberendezés, felvonó, villanyszerelés, vízvezeték, hőszigetelés, hangszigetelés, külső, belső víz elleni szigetelés, csapadékvíz elvezetés, talajvíz elleni szigetelés, rétegvíz elleni szigetelés, víznyomás elleni szigetelés stb. Emellett az építési-kivitelezés szinte mindig többszereplős tevékenység, melynél gyakori a szerződésláncolat kialakulása is. Témaválasztásom célja, hogy egy átfogó képet adjon a kivitelezési szerződések hibás teljesítéséhez kapcsolódó – részben magánjogi, részben közjogi – szabályairól. A munkám magját a magyar magánjogi kódex, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) és annak alkalmazását elősegíteni hivatott „Nagykommentár” adja, felépítése is azok szerkesztési rendjét követi.