Az anya és a gyermek kapcsolata ösztönalapú, mindkét fél számára veleszületett és kölcsönös örömforrás. A gyermek és édesanyja közötti kötődés kialakulása létfontosságú a gyermek számára, fejlődése szempontjából pedig elengedhetetlen. Az édesanyát ösztönei irányítják a gyermek szükségleteinek kielégítésében, a két fél már a várandósság alatt is szimbiózisban él egymással, a gyermek születésével pedig csak erősödik a köztük lévő összhang. Az első érintés és pillantás, amit a gyermek az édesanyja felé intéz, mélyíti a két fél között lévő köteléket, hozzásegíti az édesanyát az anyasága megéléséhez (Nagy, 2007). De mi történik akkor, hogyha nem az elképzelt, vágyott gyermek jön a világra, hanem sérült gyermek születik? Hogyan alkalmazkodik az édesanya a kialakult helyzethez és milyen érzelmi folyamatokon megy keresztül az elfogadás útjáig? Hogyan lesz képes gyermeke szükségleteire reagálni és miként alakul édesanya és gyermeke kapcsolata a korai szakaszban? A szakdolgozat ezekre a kérdésekre keresi a választ azzal, hogy alaposan körüljárja a család szerepét és funkcióit, betekintést enged az édesanya szerepébe és érzelmi folyamataiba, illetve bemutatja az anya és sérült gyermeke kapcsolatát.