A mozgásterápia fontosságának bemutatása koraszülött, cerebralis paresisben szenvedő gyermekek járáskészségének fejlesztésében

Dátum
Szerzők
Lovász, Edina
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A WHO meghatározása szerint koraszülött minden olyan újszülött, aki a 37. betöltött gesztációs hét előtt jön a világra. A koraszülöttségnek súlyos következményei lehetnek az idegrendszer fejlődésére való tekintettel, egyike ezeknek a cerebralis paresis (CP). A CP oka az éretlen agy sérülése. A CP-nek az idegrendszeri diszfunkciók jellege szerint lehet spasztikus-, dyskinetikus-, ataktikus formája, valamint a tünetek intenzítása szerint lehet enyhe, mérsékelt vagy súlyos. A CP aránya 2-3/1000 élve születés, ami a koraszülöttek körében 40-100/1000-re növekszik. Mozgásterápiájában a hagyományos gyógytorna mellett számtalan más kezelési módszer alakult ki, a leggyakrabban alkalmazottak a: Katona-módszer, Vojta-módszer, Bobath-módszer, Dévény-módszer, HRG, tervezett szenzomotoros tréning, valamint a PNF-módszer. Témaválasztásom során nem számszerű adatok felmutatására törekedtem egy bizonyos fizioterápiás módszer hatásosságát vizsgálva, hanem a mozgásterápia vitathatatlan fontosságának bemutatására a koraszülött, cerebralis paresisben szenvedő gyermekek fejlődésében, járás készségük fejlesztésében. Diplomamunkám készítése során három, koraszülött és cerebralis paresisben szenvedő gyermeket vizsgáltunk és kezeltünk, akik ekkor már 4 éves és 2 hónaposak voltak. Vizsgálataim során négy, a gyermekek járására fókuszáló tesztet végeztem el: 10 méteres gyors séta teszt, 6 perces séta teszt, Timed „Up and Go” teszt, illetve az önálló járás vizsgálata. Mindhárom gyermek egyéni gyógytornában részesült, amely hetente egyszer 45 percig tartott, 20 héten keresztül. A torna a Bobath és a PNF módszerein alapult. Mindenek előtt fontosnak tartottam a gyermekek nagymozgásainak fejlődését bemutatni, amelyek mindhárom esetben jelentősen később jelentek meg a fiziológiáshoz képest. Az elvégzett tesztek során kiemelkedő változást nem láthattunk a számszerű adatokban egyik gyermeknél sem, de bátran állíthatjuk, hogy a kért mozgások elvégzésének, a járás kivitelezésének minőségében észrevehető változás történt. Ezek a minőségi változások a következők voltak: csökkent spaszticitás, fejlettebb egyensúlyérzék és koordináció, a járás koordináltabbá és harmónikusabbá válása, izomerő és terhelhetőség javulása.
Leírás
Kulcsszavak
koraszülött, cerebralis paresis, mozgásterápia
Forrás