Magyarország történelme során a sertéstenyésztés mindvégig fontos szerepet játszott a gazdaságban, ellátva a lakosságot alapvető fontosságú állati fehérjével és zsírral. A 20. században a sertéstenyésztés fokozatosan fejlődött és az állattenyésztés legfontosabb ágazatává vált. A sertésállomány az 1980-as években érte el a történelmi csúcsot és vált az állattenyésztés legnagyobb termelési értéket előállító ágazatává. Közel 10 millió sertést tartottak, mely megegyezett a világ sertéshústermelését meghatározó dániai létszámmal (de ott 2,5-szörösére nőtt, azóta a létszám, míg nálunk 1/3-ára zsugorodott). 1989. évi 8,6 millió db-ról a létszám 20 év alatt 3,383 millió db-ra csökkent és ugyanezen időszak alatt a kocalétszám 675 ezer db-ról 230 ezerre csökkent (évente átlagosan 3,3%-os csökkenés). Magyarország a kedvező természeti adottságait az állattenyésztés érdekében nem használja ki, jelenlegi helyzetünk messze a képességeink alatt marad. A világ egyre inkább az egészségesebb táplálkozás, és a minőségi ételek fogyasztása felé fordul. Csak az a gazdaság lesz versenyképes, amely egyrészt jövedelmező termelést folytat, másrészt a piaci igényeknek megfelelő minőséget állítja elő. A minőségi sertéshús-termelés a kiváló biológiai alapoknál kezdődik. A gazdaságosságot lényegesen növelik a kocák megfelelő szaporasági mutatói, majd a hízók hatékony termelési mutatói.