Az elmúlt egy-két évtizedben az Internet olyan mértékben változtatta meg az emberek hétköznapjait, amire korábban nem is gondoltunk volna. Mindennapi életünkben új fogalmak jelentek meg. Ha szükségünk van valamilyen információra, csak bekapcsoljuk a számítógépet és fellépünk a netre: megnézhetjük, mikor indul a vonat, mi lett a hétvégi meccs eredménye, vagy akár vásárolhatunk is. Hamarosan minden háztartásban lesz net-hozzáférés, otthonról fogjuk intézni a hivatalos ügyeinket, befizetni a számlákat, de ha szórakozásra vágyunk, azt is megtaláljuk a világhálón. Az üzleti világban is igen jelentős szerepe van, főleg, ahol fontos, hogy mindig hozzáférjenek a legfrissebb adatokhoz és állandó kapcsolatban álljanak a partnerekkel, ügyfelekkel. Noha egyes kutatók szerint a számítástechnika (és vele együtt az Internet) robbanásszerű fejlődése el fog érni valamiféle természetes határt, úgy tűnik, ettől még messze állunk, és ez az exponenciális fejlődés valószínűleg még évtizedekig tart majd... A TCP/IP-protokollcsalád tartalmazza a hálózati kommunikáció szabályait. Ez az a „nyelv”, amit az Internet „beszél”. Eredete az ARPANET korába tehető vissza. Sok más hálózati kommunikációt megvalósító protokoll is létezik, de ez a legelterjedtebb és az Internet is ezt használja. A TCP/IP 5 rétegre bontva tárgyalja a kapcsolatot: fizikai szint, adatkapcsolati szint, hálózati szint, transzport szint és alkalmazási szint. Az első két réteg megvalósításával nem foglalkozik, ennek következtében a régi telefonvonalas kapcsolatokon éppúgy használható, mint a mai üvegszálas összeköttetéseken. Fizikailag az egymás alatt-felett lévő rétegek kommunikálnak egymással, de logikailag úgy is tekinthetjük, hogy a két csomópont azonos rétegei között zajlik az információcsere. A TCP/IP valójában egy protokollcsalád, mely nevét a két legfontosabb protokolljáról, a TCP-ről és IP-ről kapta. Az IP a hálózati réteghez tartozik, a transzport rétegtől kapott adatokat legfeljebb 64 KB méretű csomagokra bontja, és fejlécekkel látja el (forrás címe, cél címe, darabolási információk, stb.), majd továbbküldi őket. Hogy az egyes csomagok az egyik állomásról a másikra milyen algoritmus alapján haladnak, nem része az IP-nek. A címzett végül megkapja őket. A hálózatba kapcsolt csomópontok azonosítására bevezeti az IP-címeket. Fontos megemlíteni, hogy az IP egy úgynevezett nem megbízható szolgáltatást nyújt, a csomagok elveszhetnek, megduplázódhatnak, sorrendjük felcserélődhet. A TCP lehetővé teszi az IP-címek port-tal való kiegészítését, így megkülönböztethetjük a számítógépen futó programokat, megjelenik a Socket fogalma (IP cím és port együttese). De a TCP ennél többet is nyújt, megbízható kapcsolatot biztosít, az IP csomagokat helyes sorrendbe rakja, újrakéri az elveszetteket, amelyekből pedig már van egy, azokat törli.