Napjainkban környezetünk fokozott igénybevételnek van kitéve, ami különböző költségek, és károk formájában vág vissza a világgazdaságnak. A dolgozatban megpróbáltam röviden bemutatni a környezetvédelem múltját, azt hogy hol tartunk jelenleg, mik a legfontosabb problémáink, végül pedig, hogy mi vár ránk és milyen alternatívák, ötletek segíthetnek megoldást találni. Elemzésem fókusza a környezetvédelem és a zöld beruházások az EU és Magyarország kapcsolatában. A célom az, hogy igazoljam a környezetvédelmi befektetések aránya növelésének és a szerkezetváltásnak a szükségességét. Aggodalomra ad okot, hogy 1972-től a Stockholm, Rio, Johannesburg helyszíneken megrendezett konferenciák sem bizonyultak elegendőnek a halmozódó gondok megelőzésére/elhárítására. Sorra vettem az elmúlt harminc év jelentősebb környezetvédelmi nemzetközi tárgyalásait, ezek eredményeit és tapasztalatait, mert a fenntartható fejlődés elveit csak teljes körű elkötelezettséggel és összefogással lehet megvalósítani. Egyre több olyan kiadvány lát napvilágot, amelyben részletesen taglalják a környezetvédelem hasznait, felvonultatják a környezetterhelés eddigi és várható tetemes költségeit. Az ipar gyakran túlbecsli a zöld határértékek betartásának költségeit (akár kétszeresére), ugyanakkor a környezetvédelmi befektetések hasznai sokszor alulbecsültek, ezért bír lényeges szereppel a megfelelően működő intézményi háttér, amely reális alapokra támaszkodva tájékoztat és segíti a minél szélesebb körű megegyezést (OECD, UNEP, EMLA, REC). Az éghajlatváltozás és más súlyos környezeti problémák máris óriási veszteséget okoznak a világ gazdaságának (évente akár az összGDP 1,5-2%-a). A megelőzés mindig olcsóbb alternatíva, de érvényesülése helyett gyakoribb az utólagos kezelés, noha ez ennek sokszorosába kerül, számos kár pedig helyrehozhatatlannak minősíthető. Még soha nem festettek ilyen sötét jövőképet a környezetről a jelenlegi állapotok és tendenciák fennmaradása esetén, különösen az éghajlatváltozás, a légszennyezés, a hulladék, a víz és a biodiverzitás területén. Ezeket a problémákat EU és Magyarország összehasonlításában vázoltam fel, ahol hiányosságainkra is fény derül. Tovább ront a helyzeten egyes nagybankok üzletpolitikája. Az általam említett bankok (EIB, Világbank, EBRD) mindegyikénél hatalmas mennyiségű hitelek kerülnek folyósításra olyan beruházásokra, melyek súlyosan szennyezőek, a károkozáson kívül a fenntartható fejlődésre való átállás folyamatát is lassítják. A zöld beruházási összegek csak töredékei az előbbieknek, nehéz a „szennyező” hitelek feltételhez kötése is. A bankszféra hatalmas felelősséget vállal hitelezési akcióival, mert közvetlenül befolyásolja a gazdaságok irányvonalát, így a környezetvédelmi célok messzemenően csak a banki és a zöld érdekek összefonódásán keresztül válhatnak kivitelezhetővé. Reményt keltő viszont, hogy egyre több pénz áll rendelkezésre bizonyos alapokon keresztül (LIFE, ISPA, SAPARD) környezetvédelmi beruházásokra. Magyarország szemszögéből számos gazdasági érv szól a zöld beruházások arányának növelése mellett: az uniós támogatások és előírások, a környezettudatos viselkedés hiánya mind a lakosság, mind az ipari szektor részéről, és az a tény, hogy a költség-haszon vizsgálatok többsége a zöld beruházásokat pozitív mérlegűnek találja (különösen igaz ez a légszennyezés megfékezésének vonatkozásában). Sajnos a hasznok nehezen számszerűsíthetők, de több helyen jelentkeznek, és gyakran alulbecsültek. A hazai zöld tervezés három kiemelt területre összpontosít: a légszennyezésre (karöltve a klímaváltozással és energia-kérdésekkel), a hulladékgazdálkodásra és az ivóvíz-ellátottságra. Épp ezért ezeket a területeket vettem átfogó jelleggel górcső alá, figyelembe véve az uniós irányelveket, támogatást és a technológiai újdonságok nyújtotta távlatokat. Nagy jövő előtt áll a megújuló energiák alkalmazása, ezen belül a biogazdálkodás (pl: az energiaültetvények). A légszennyezés megfékezésében segíthet bennünket a távmunka új eszköztára adta lehetőségek kihasználása, a halódó tömegközlekedés feltámasztása. A hulladékgazdálkodáson belül a szelektív gyűjtésben és az újrafelhasználásban vannak kiaknázatlan területek. Magyarország az ivóvizet több mint 90%-ban a felszín alatti vizekből nyeri, melyek 2/3-a veszélyeztetett lehet a szennyezések által, ami kiterjedt mérési-regisztrációs rendszert indokol. Az EU 2007 és 2013 közötti költségvetéséből 24 milliárd euró fejlesztési forrás jut Magyarországnak, ami új lendületet adhat a környezetvédelmi beruházásoknak, ezért eljött az ideje a felelős döntéseknek. Az Európai Unió és benne Magyarország most kell példát mutasson a fejlődő országoknak, hogy ők ne a szennyező technológiákat vegyék át, mert ezzel megpecsételhetik gyermekeink jövőjét. Összességében igyekeztem hangsúlyozni a környezetvédelmi beruházások iránti elkötelezettség fontosságát és időszerűségét. A világ nem fog alkalmazkodni hozzánk, így nekünk kell lépéseket tenni, mégpedig mostantól kezdve.