Munkánk első részében a SARS-COV-2 infekció hatásait vizsgáltuk idiopathiás inflammatorikus myopathiás betegpopulációban. A SARS-COV-2 infekcióval történő megfertőződésben sem a myositis altípus, sem demográfiai tényezők, sem megelőző ILD, sem a hosszabb betegségfennállási idő nem játszott szignifikáns szerepet. A fertőzések harmada tünetmentesen, vagy enyhe tünetekkel zajlott le, míg az anti-Jo1 autoantitest pozitivitás és a hosszabb betegségfennállási idő a hospitalizáció független rizikófaktorai voltak. A fertőzést követően a betegekben az immunszupresszív kezelés ellenére aktív humoralis immunválasz alakult ki. Ezzel ellentétben COVID-19 elleni vakcinációt követően 72.3%-ban alakult csak ki szerokonverzió. A vakcina típusa és az immunszupresszív kezelés befolyásolta a vakcinációra kialakuló immunválasz mértékét. A vakcináció során major korai szövődmény nem alakult ki. Munkánk második részében a COVID-19 elleni védőoltások hatásait mértük fel a myositis aktivitására. Prospektív vizsgálatunk során igazoltuk, hogy a vakcinációt követően a betegek 11.6 %-ban alakult ki valódi relapszus, míg ez 3.3% volt a nem vakcináltak esetében. A relabáló betegek többsége jól reagált az egyénre szabott terápiának köszönhetően, három hónappal a relapszust követően a betegek 70,6 %-a, míg 6 hónappal később 88,2 %-a mutatott legalább minor javulást. Logisztikus regresszióval igazoltuk, hogy a védőoltás beadásának idején meglévő alapbetegség aktivitása szignifikánsan összefüggött a relapszusok kialakulásával. Összességében eredményeink alapján az anti-SARS-CoV-2 vakcinák biztonságosak, jól tolerálhatóak, hatékonyak és javasoltak a myositises betegek súlyos COVID fertőzésének megelőzésére. Aktív alapbetegség esetén óvatosan javasolható a védőoltás felvétele, hiszen a myositis relapszusát eredményezheti. In the first part of our work, we assessed the effects of SARS-COV-2 infection in a patient population with idiopathic inflammatory myopathy. Neither the myositis subtype, nor demographic factors, nor previous ILD, nor the longer duration of the disease played a significant role in the aquiration of the SARS-COV-2 infection. A third of the infections were asymptomatic or with mild symptoms, while anti-Jo1 autoantibody positivity and longer disease duration were independent risk factors for hospitalization. After infection, patients developed an active humoral immune response despite immunosuppressive treatment. In contrast, seroconversion occurred in only 72.3% of the patients after the COVID-19 vaccination. The type of vaccines and immunosuppressive treatment influenced the extent of the immune response to vaccination. No major early complications occurred during vaccination. In the second part of our work, we assessed the effects of COVID-19 vaccines on the activity of myositis. During our prospective study, we confirmed that after vaccination, relapses occurred in 11.6% of patients, while this was 3.3% in the case of non-vaccinated patients. Most relapsing patients responded well due to the individualized therapy, 70.6% of the patients three months after the relapse and 88.2% after 6 months showed at least minor improvement. Using stepwise logistic regression, we verified that the activity of the underlying disease at the time of vaccination was significantly related to the development of relapses. Overall, based on our results, anti-SARS-CoV-2 vaccines are safe, well-tolerated and effective and recommended for the prevention of severe COVID infection in patients with myositis. In the case of an active underlying disease, vaccination can be recommended with caution, as it may result in a relapse of myositis.