A helyi önkormányzati képviselői mandátum keletkezése és megszűnése
| dc.contributor.advisor | Árva, Zsuzsanna | |
| dc.contributor.author | Béres, Ágnes | |
| dc.contributor.department | DE--Állam- és Jogtudományi Kar | hu_HU |
| dc.date.accessioned | 2014-04-12T08:32:03Z | |
| dc.date.available | 2014-04-12T08:32:03Z | |
| dc.date.created | 2014 | |
| dc.date.issued | 2014-04-12T08:32:03Z | |
| dc.description.abstract | A közhatalom gyakorlásának történetileg két alapformája alakult ki: a képviseleti és a közvetlen demokrácia. A közvetlen demokrácia lényege, hogy az állampolgárok személyesen vesznek részt a törvényhozásban, a közügyek vitelében. Közvetett vagy képviseleti demokrácia esetében a nép az általa választott képviselők révén alkotja a törvényeket, gyakorolja a közhatalmat. A nagyobb államokban bár az egész népet megilleti a törvényhozásban való részvétel joga a gyakorlatban a közvetlen törvényhozás kivitelezhetetlen, ezért amit a nép nem tud maga megtenni, azt az általa választott képviselők útján teszi meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint népszuverenitás gyakorlásának elsődleges formája a képviselet, a közvetlen hatalomgyakorlás a parlamentáris rendszerben csak ennek kiegészítésére, befolyásolására irányul. A közvetlen demokrácia intézményeit a legtöbb demokratikus országba komoly korlátozásokkal vezették be. Ugyanis a népszavazás, a népi kezdeményezés vagy népi vétó korlátozza a parlament, illetve az önkormányzatok jogait, ugyanakkor nem alkalmas arra, hogy helyettesítse a képviseleti szervek olyan döntéseit, amelyek összetettek, sokoldalú megfontolást igényelnek és így nem redukálhatók egyszerűen a referendum esetén szokásos igen vagy nem alternatívára. Dolgozatomban a közvetlenül megválasztott és a követett hatalomgyakorlás megtestesítőinek megbízatását veszem górcső alá, elsősorban a mandátum keletkezésére és megszűnésére tekintettel. A mandátumok keletkezésének módját a választójog anyagi és eljárási szabályai határozzák meg. A választójog alanyi jogként való elismerése az 1900-es évek második felére tehető. A választójog két oldalról megközelíthető. Egyik oldala már a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában is önállóan nevesített jog, mely alapján minden állampolgárnak megkülönböztetések nélkül joga és lehetősége van arra, hogy valódi és rendszeres választásokon szavazzon és megválaszthassák, valamint hogy a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselői útján részt vegyen. Mások oldalról ezen jogunkkal élve hozzuk létre azokat a testületeket, amelyek a későbbiekben döntenek jogainkról és meghatározzák számunkra kötelességeinket törvényi vagy rendeleti formában. A választójogról beszélnünk azért időszerű, mert az elmúlt néhány évben egy kvázi választás reformot tudhatunk magunk mögött, a választójog anyagi és eljárási szabályainak változásait figyelve. A „választások” szó hallatán az emberek többségének az a négy évente1 ismétlődő egy-egy nap jut eszébe, amikor az országgyűlési és a helyhatósági választások zajlanak. A választópolgárok nagy részének nem jelent mást a választás, mint a szavazófülkében leadott voksát tartalmazó boríték urnába dobását. A laikusok számára szinte elképzelhetetlen, hogy mennyi ember dolgozik heteken, hónapokon át a választások zavartalanságáért. Pedig a választás jogintézményébe és egyszersmind a demokratikus berendezkedésbe vetett bizalom erősödne egy a választópolgárok számára ismert és átlátható választási szisztéma létrehozásával. Dolgozatom megírása kezdetén akadt a kezembe a Political Capital közvélemény-kutatása3, mely szerint választásra jogosultak 1/5-e semmit sem tud a választási rendszer változásairól. A szisztéma egyik legvitatottabb elemével az ajánlószelvény-rendszerrel kapcsolatban adott válaszokból kiderül, hogy az ajánlások megmaradásával a többség tisztában van, de csak 32% értesült arról, hogy valószínűleg több cédulát kell majd gyűjteni rövidebb idő alatt. 26% szerint változatlanok maradnak a feltételek, 11% szerint pedig teljesen megszűnik a cetlivadászat. Érdekes, hogy ha a választóknak azt a kérdést tesszük fel, hogy a rendszerben lehetőség van–e csalással mandátumot szerezni, a válasz egyértelműen igen. De csalás mikéntjéről a láncszavazás híres-hírhedt történeteitől eltekintve nem sok ismeretük van az állampolgároknak. Dolgozatomban néhány a régi eljárási törvény hatálya idején a megbízatás keletkezési körülményei kapcsán felmerült anomáliát vizsgálok meg. A visszásságok leírása során bemutatom, hogy az újonnan hatályba lépő szabályzás hogyan korrigálja az „egyszer használatos” rendszer hibáit. Vizsgálódásom másik pillérét a megbízatás megszűnésének esetei adják. Ez egy jóval egyszerűbb kérdéskör, hiszen a jogalkotó pontosan szabályozza megszűnés esteit és azok következményeit. Ebben az estben a jogszabályok változásáról is alig beszélhetünk, hiszen a jogalkotó az utóbbi években egyetlen egy megszűnési okkal egészítette ki felsorolását. | hu_HU |
| dc.description.course | közigazgatási menedzser | hu_HU |
| dc.description.degree | MSc/MA | hu_HU |
| dc.format.extent | 52 | hu_HU |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/188837 | |
| dc.language.iso | hu | hu_HU |
| dc.subject | választás | hu_HU |
| dc.subject | mandátum | hu_HU |
| dc.subject.dspace | DEENK Témalista::Jogtudomány::Közigazgatási jog | hu_HU |
| dc.title | A helyi önkormányzati képviselői mandátum keletkezése és megszűnése | hu_HU |