Mikotoxinok vizsgálata elektrosray és légköri nyomású kémiai ionizációs tömegspektrometriás módszerrel

Abstract

Munkám során egy, az élelmiszerbiztonságot nagymértékben veszélyeztető vegyületcsaládot, a mikotoxinokat vizsgáltam. Méréseim során a következő mikotoxinokkal dolgoztam: aflatoxinok, ochratoxinok, fumonizinek, zearalenonok és trichotecén fusariotoxinok. A mintáim nem csak egy adott toxint tartalmaztak, hanem az adott család több fajtájának keverékét. Ez, valamint az a tény, hogy a minták szennyezőket is tartalmazhattak intenzitáscsökkenést okozhatott, mivel verseny folyik az ionizációért és így az anyagok egymás intenzitását csökkentik. Jól látható volt ez a T-2 toxin és a DON esetében, melyeket rendkívül kis intenzitással sikerült detektálni, miközben az oldat koncentrációja a többi toxinéhoz viszonyítva viszonylag nagy volt. A mérések során azt tapasztaltam, hogy bizonyos toxinok vagy csak APCI (+) vagy ESI (-) módban jöttek. Ez a jelenség a vegyületek szerkezeti sajátságaival magyarázható. A fumonizinek és az ochratoxinok karboxil csoportjuk miatt jól ionizálhatóak voltak ESI (-) üzemmódban. A fumonizinek ezenkívül APCI (+) módban is nagy intenzitású csúcsokat adtak. A fragmentáció során APCI ionizáció esetén több fragmens iont kaptam, és maga a fragmentáció folyamata is másképp zajlott. Az aflatoxinok esetén ESI (+) és APCI (+) módban nagy intenzitású jelet kaptam, de fragmentációjukat csak APCI (+) módban tudtam elvégezni, mivel elektrospray ionizáció esetén a toxin egy Na ion felvételével ionizálódott, mely a fragmentáció első lépésében leszakad és magával viszi a töltést, ezáltal a molekula láthatatlanná válik a detektor számára. A méréseim célja a mikotoxinok fragmentációs viselkedésének feltérképezése volt. A kapott eredmények felhasználhatóak arra, hogy a toxinok bomlása során keletkezett termékek veszélyességét, egészségre gyakorolt hatását megbecsülhessük A fragmensek meghatározása azon túl, hogy nagymértékben hozzájárulhat a mikotoxinok hatásainak minél pontosabb megértéséhez az élő szervezetekben, segítheti olyan élelmiszerbiztonsági módszerek kidolgozását, melyek a jövőben csökkenthetik a toxinok jelenlétét és veszélyességét az élelmiszerekben és a takarmányokban.