Mikotoxinok vizsgálata elektrosray és légköri nyomású kémiai ionizációs tömegspektrometriás módszerrel
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
Munkám során egy, az élelmiszerbiztonságot nagymértékben veszélyeztető vegyületcsaládot, a mikotoxinokat vizsgáltam. Méréseim során a következő mikotoxinokkal dolgoztam: aflatoxinok, ochratoxinok, fumonizinek, zearalenonok és trichotecén fusariotoxinok. A mintáim nem csak egy adott toxint tartalmaztak, hanem az adott család több fajtájának keverékét. Ez, valamint az a tény, hogy a minták szennyezőket is tartalmazhattak intenzitáscsökkenést okozhatott, mivel verseny folyik az ionizációért és így az anyagok egymás intenzitását csökkentik. Jól látható volt ez a T-2 toxin és a DON esetében, melyeket rendkívül kis intenzitással sikerült detektálni, miközben az oldat koncentrációja a többi toxinéhoz viszonyítva viszonylag nagy volt. A mérések során azt tapasztaltam, hogy bizonyos toxinok vagy csak APCI (+) vagy ESI (-) módban jöttek. Ez a jelenség a vegyületek szerkezeti sajátságaival magyarázható. A fumonizinek és az ochratoxinok karboxil csoportjuk miatt jól ionizálhatóak voltak ESI (-) üzemmódban. A fumonizinek ezenkívül APCI (+) módban is nagy intenzitású csúcsokat adtak. A fragmentáció során APCI ionizáció esetén több fragmens iont kaptam, és maga a fragmentáció folyamata is másképp zajlott. Az aflatoxinok esetén ESI (+) és APCI (+) módban nagy intenzitású jelet kaptam, de fragmentációjukat csak APCI (+) módban tudtam elvégezni, mivel elektrospray ionizáció esetén a toxin egy Na ion felvételével ionizálódott, mely a fragmentáció első lépésében leszakad és magával viszi a töltést, ezáltal a molekula láthatatlanná válik a detektor számára. A méréseim célja a mikotoxinok fragmentációs viselkedésének feltérképezése volt. A kapott eredmények felhasználhatóak arra, hogy a toxinok bomlása során keletkezett termékek veszélyességét, egészségre gyakorolt hatását megbecsülhessük A fragmensek meghatározása azon túl, hogy nagymértékben hozzájárulhat a mikotoxinok hatásainak minél pontosabb megértéséhez az élő szervezetekben, segítheti olyan élelmiszerbiztonsági módszerek kidolgozását, melyek a jövőben csökkenthetik a toxinok jelenlétét és veszélyességét az élelmiszerekben és a takarmányokban.