Az 1949-től Hajdúhadházon majd Tiszadobon állami gondozottként nevelkedő Ratkó József (1936–1989) költő, író, drámaíró, műfordító és – a civil életben – könyvtárigazgató Nagykállóban, az 1945 utáni magyar irodalom egyik markáns, egyéni hangú és látásmódú alkotója, akinek irodalmi életművét esztétikai szempontból már jól feldolgozták. Számos kritika, tanulmány, több könyv és tematikus kiadvány foglalkozik írásainak elemzésével, értelmezésével. Ratkó a magyar irodalom azon több évszázados vonulatába tartozott Balassitól kezdve, Zrínyin, Kölcseyn, Petőfin, Kemény Zsigmondon, Adyn, Móriczon, József Attilán, Illyés Gyulán, Németh Lászlón, Veres Péteren, Nagy Lászlón, Sánta Ferencen át egészen Csoóri Sándorig, amely az irodalmat nemcsak esztétikai és szórakoztató jellegű művészeti ágnak tekintette, hanem olyan lehetőségnek és fórumnak, ahol az egyén és a közösség minden fontos problémája, sorskérdése felvethető. Az író – mint nemzetéért felelős értelmiségi – megoldási javaslatokat is adhat, főleg olyan korokban, amelyekben a diktatórikus politikai hatalom közömbös e problémák iránt, vagy kifejezetten a nemzet érdekei ellen cselekszik. Ratkó szerint a művészet és „a költészet szolgálat – szolgálata annak a népnek, amelyből vétettünk.” Ezt azonban nemcsak írói-gondolkodói értelemben, hanem annál szélesebb, közéleti cselekvésként is értette. Ezért foglalkozott rövid, de igen tartalmas és tevékeny élete során a könyvtárosi-népművelői és művészi munkái mellett önzetlenül, anyagi vagy karrier érdek nélkül jó néhány, a közösség szempontjából fontos ügy képviseletével vagy megoldásával. Ezért vett részt olyan kulturális szerveződésekben, amelyek egy szűkebb régió, társadalmi csoport vagy áttételesen az egész nemzet életére pozitív hatást gyakoroltak. Az 1980-as években a Hazafias Népfront Országos Tanácsában, majd a Magyar Demokrata Fórum mozgalomban is vállalta a nyilvános politizálást. Ratkó meggyőződése volt, hogy tevékenysége a szűkebb-tágabb közösség, a magyarság szellemi, testi-lelki felemelkedését segíti elő. Életútja nem hagyományos, csak íróasztal mellett és szerkesztőségekben, az irodalmi élet szűk köreiben töltött írói-költői életút, hanem érdekes karriertörténet, amely összefonódik a Kádár-korszak több politika- és társadalomtörténeti eseményével. Ratkó munkás származását, családi kapcsolatait tekintve – az első magyar női miniszter, Ratkó Anna unokaöccseként – lehetett volna a Kádár-rendszer erősen támogatott művésze, de ő rendszerkritikus – a belügyminisztérium III/III-as ügyosztályának fogalma szerint a nemzeti radikális ellenzéki csoporthoz tartozó „ellenséges ellenzéki” – költő lett, aki néhány verse miatt már nyíregyházi gimnazista korában összeütközésbe került a hatalom helyi képviselőivel. Az eddig napvilágot látott könyvek és tanulmányok Ratkó művészetével főként esztétikai szempontból foglalkoznak, bár különböző mélységben természetesen utalnak a költő életrajzára és olykor társadalmi aktivitására, a közösségért kifejtett tevékenységére, amely szűkebb vagy tágabb környezetére hatást gyakorolt, és a mai napig maradandó nyomot hagyott a magyar társadalom bizonyos rétegeiben. Kutatásaim során meglepődve tapasztaltam, hogy a költő irodalmi munkássága mellett igen aktív társadalmi életet élt, számos közüggyel foglalkozott helyi és országos szinten. Ezekről hol kevesebb, hol meglehetősen sok forrás keletkezett. Bár Ratkó 1969-ben azt nyilatkozta, nem tartja „lényegesnek az életrajzi adatokat, ezek csak motiválják, de meg nem szabhatják egy költő teendőit,” bennem mégis megfogalmazódott a gondolat, hogy érdemes lenne részletesen, történeti szempontok szerint megírni a biográfiáját, mivel olyan típusú irodalmat művelt, amelynek értelmezéséhez részben korának politikai-társadalmi viszonyai, az életrajza és történelmi múltunk ismerete is szükséges. Ezáltal nemcsak Ratkó életművéhez és biográfiájához kerülünk közelebb, hanem részletesen megismerhetjük a Kádár-korszak több szabolcs-szatmári vagy országos hatókörű eseményét is. Mivel a költő sok mindennel foglalkozott, disszertációm interdiszciplináris jellegű: társadalom-, család-, sajtó-, mozgalom-, oktatás-, irodalom-, társaság- és művelődéstörténet. Természetesen Ratkó szépirodalmi műveiről is írok, de részletes esztétikai elemzésekbe nem bocsátkozom, és főleg olyan műveivel foglalkozom, amelyekben a magyar történelmet vagy a Kádár-korszakot, annak társadalmi-politikai eseményeit, folyamatait elemzi és ítéli meg. Célom az volt, hogy a Kádár-korszakba ágyazottan, átfogóan megrajzoljam Ratkó József életútját, művészi és közéleti pályafutását, gondolkodását, szellemi világát, mentalitását, valláshoz, halálhoz, embertársaihoz és a hatalomhoz való viszonyát: kapcsolatait, összeütközéseit és rendszerkritikáit. Mivel a források nagy része eddig feltáratlan és megíratlan volt, számos részeredményt tud az értekezés felmutatni, a legfontosabbként mégis az emelhető ki, hogy Ratkó József életéről, közéleti tevékenységéről és a hatalommal szembeni küzdelmeiről eddig nem készült ilyen részletes, főleg történeti szempontú szintézisre törekvő összefoglalás.

Ratkó József poet, playwright and translator (1936–1989) had lived as a child in state custody from 1949, first in Hajdúhadház then in Tiszadob, later he became a library director in Nagykálló. He was a unique and distinct figure of the post-1945 Hungarian literature with his literary work now processed and evaluated thoroughly in view of its aesthetical features. Ratkó belonged to the Hungarian literary line spanning several centuries and featuring authors from Balassi and Zrínyi through Kölcsey, Petőfi, Zsigmond Kemény, Ady, Móricz, Attila József, Gyula Illyés, László Németh, Péter Veres to László Nagy, Ferenc Sánta and Sándor Csoóri. These authors considered the significance of literature not only from the point of view of aesthetics and readers’ amusement, but as a forum providing opportunities to deal with all kinds of individual and collective problems and issues in the society. The writer, according to them, is an intellectual with responsibility for his or her nation, and is entitled to provide suggestions and recommendations to tackle problems of the community mainly in eras when the autocratic political power is indifferent or even hostile towards the real interests of the nation. Ratkó thinks that art and “poetry is service ¬¬¬– to the people you belong to” and not only intellectually, but also in the field of public activities. This is the reason why, apart from his work as an author and library director, he participated selflessly in cultural movements and organizations, represented issues of public interests, which had positive impact on a region, social group or the whole nation. In the 1980s, he became politically active in the National Council of the Patriotic Popular Front, then in the political movement of the Hungarian Democratic Forum. Ratkó was convinced that his activities promote the well-being, the intellectual and spiritual rising of his immediate or wider community and the whole nation. His literary career was not conventional and confined only to working at his desk and in editorial rooms, but also embedded in the political and social events of the Kádár regime. Ratkó, given his working class background and family relations to the first communist female minister, Ratkó Anna, could have become a heavily promoted writer of the Kádár regime, but he became a critic of the political system instead and a “hostile dissident” according to the categorization of the infamous III/III department of the Interior Ministry. He had had conflicts already with people from the corridors of power when he was a secondary school student in Nyíregyháza because of certain poems he had written. The books and papers published so far about him have focused on Ratkó’s art in view of the aesthetics considerations, but of course they provide a more or less deep insight into the poet’s life and public activities, his work for his community and social environment leaving a lasting impact in the life of certain groups of the Hungarian society. I was surprised to see during my research work that the poet had led a very active social and public life at the local and national levels, apart from his literary activities, and it was more or less documented. Ratkó said in 1969 that he “didn’t consider biographical details important, because they only motivate and not determine the tasks of a poet”, but I think that his biography should be written in the historical and chronological context, because without that the type of poetry he produced can not be fully understood and appreciated. Thus we would not only be able to get closer to Ratkó’s oeuvre and biography but we could get to know about several social and political events of the Kádár era in Szabolcs-Szatmár County or elsewhere in the country. Since the poet was engaged in a wide range of activities, my dissertation has an interdisciplinary nature with features related to the history of the society, family affairs, press, social movements, education, literature, etc. in Hungary. I touch upon Ratkó’s literary pieces without a detailed analysis, but I focus on that part of his work which analyses the Hungarian history or the Kádár era with its social and political events as well as the ensuing changes in the country. My aim was to draw up Ratko’s life, his career as an artist, his intellectuality and his mentality towards religion, death, fellow men as well as his relation to the existing political power including his conflicts/confrontations and his criticism – all embedded in the Kádár-regime. Since a great number of resources have not been discovered and processed up to date, the greatest importance of my thesis is that this is the first detailed and extensive summary of Ratkó’s life including his public activity, his fights and struggles with the existing political power presented in the relevant historical context.