A dolgozatom a pedagógusok jelzőrendszeri kötelezettségét vizsgálja, abban a tekintetben, hogy a diákok magatartási, tanulási, beilleszkedési nehézségeinek tüneteit jelzik-e a segítő foglalkozású szakembernek az iskola dolgozói. A tünetek felismeréséhez a tanári képzés szociális ismeretekkel, készségekkel, képességekkel való kiegészítése szükséges. Továbbá fontos a pedagógusokat érdekeltté tenni a gyermekek helyzetének javításában. Az alacsony óraszámban kinevezett pedagógus végzettségű gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök túl elfoglaltnak bizonyulnak a szaktárgyi órák mellett gyermekvédelemmel foglalkozni, valamint nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy szociális képzésben nem részesültek, így csak a személyiségükre, elhivatottságukra lehet hagyatkozni az iskolai gyermekvédelemben. A központosított tanmenethez szorosan alkalmazkodó pedagógusok lemaradást nem ismerve haladnak a tanulmányokban, így sokan lemorzsolódnak, lemaradnak. A fejlesztő, terápiás foglalkozások az egyénre központosító szemléletük következtében tud hatékonyan működni. Hazánkban a kis létszámú osztályközösségekben végzett egyéni készségeket, képességeket szem előtt tartó iskola az alternatív pedagógia része. A szemléletváltozás sürgető, és elengedhetetlen a hazai iskolarendszerben. Az oktatási intézményekbe több szociális szakember bevonása lenne a megoldás, mely rövidtávon költséges, de hosszabb távlatokban kifizetődő lépést jelentene. Témavezető neve: Rácz Andrea Szakdolgozat készítésének éve: 2010