Dolgozatom szűk értelemben vett tárgya az iparjogvédelem, még szűkebben az iparjogvédelmi tárgyú perek, ezen belül is a védjegyekkel kapcsolatos perek. Az utóbbi évtizedben, hazánkban a piacgazdaság életében betöltött szerepe miatt a védjegy második virágkorának lehetünk tanúi, a bejelentett védjegyek száma napjainkra meghatványozódott. A vállalkozók mára már felismerték, hogy cégük arculatának kialakításában kiemelkedő szerepe van a védjegyeknek. A védjegy a megkülönböztető funkciója mellett részt vesz a cég reklámozásában, jelzi a termék minőségét, szolgálja a fogyasztók tájékoztatását, és jogi oltalma révén előnyhöz juttatja a vállalkozást a piacon. A védjegy fenti funkcióival összefüggésben a védjegyjog jogági kapcsolatai egyre szélesebb körre tejednek ki, ezért a vitás kérdések, az esetleges jogviták is egyre gyakoribbak. A modern kor egyik kulcsszava a tudásalapú társadalom, melyben a materiális értékek létrehozásának alapját a magas szintű ismeretek, az innováció, az újítás, a tudás jelentik. A tudás materiális értékké válását fejezi ki a szellemi tulajdon fogalma, amelynek tárgyai nem megfoghatók, s nem kezelhetők a hagyományos tulajdonjog kategóriái között. Emiatt a szellemi alkotások joga különlegességnek, kuriózumnak számít a polgári jogon belül, és sajátos vonásai mellett rendkívül gyors fejlődése és egyre növekvő szerepe miatt is felkeltheti érdeklődésünket. Az iparjogvédelem és ezen belül is a védjegyjog jelentőségének növekedése hazánkban egyértelműen az 1990-es években kezdődött. A gazdasági és társadalmi rendszerváltozás lehetővé tette a piacgazdaság kiépülését, hiszen megszűnt az állami tulajdon egyeduralma és a külföldi tőke beáramlásával megsokszorozódott magánvállalkozások, a profitorientált piaci szereplők érdekeltté váltak a jó minőségű és minél alacsonyabb költségteherrel termelhető áruk előállításában, a minőség folytonos növelésében, ugyanis a kibővült kínálati oldalon csak magas színvonalú árukkal lehet versenyezni a fogyasztók kegyeiért. Ezzel egyidejűleg világszerte megindult egy rendkívül gyors műszaki-tudományos fejlődés, amely korábban nem ismert szellemi termékek létrehozásával járt együtt. Ezt a folyamatot jól példázza a számítástechnika területén a hardverek és a szoftverek párhuzamos, egymásra épülő, robbanásszerű fejlődése. A verseny lényegéhez hozzátartozik a termékek és szolgáltatások folytonos fejlesztése, és a törekvés a termelési folyamat hatékonyabbá tételére, továbbá az állam központi irányító szerepének csökkenése, megszűnése. A fejlesztés-fejlődés csakis az elavult technikák lecserélése és új szellemi alkotások bevezetése útján volt lehetséges. Új műszaki megoldások, találmányok újszerű szolgáltatások, és a fogyasztók bizalmának megnyerését szolgáló marketing eszközök születtek, illetve a külföldön már ismert megoldások is eljutottak hazánkba. Mindezek azt eredményezték, hogy az ipari és kereskedelmi célú alkotó tevékenység jogi védelme is égetően szükségessé vált. 1991 és 2001 között sorra születtek a szellemi alkotások védelmét szolgáló törvények, hazánk egymás után ratifikálta az e tárgyban létrejött nemzetközi egyezményeket. A jogterület fejlődését gyorsította hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása is. Az uniós szabályok egyre inkább szerves részévé válnak a hazai jogalkotásnak és egyes területeken a joggyakorlatnak is, ezért dolgozatomban foglalkozni szeretnék az közösségi védjegyrendelet szabályaival is. Ehhez kapcsolódóan, a témának időbeli aktualitást ad az a tény, hogy a 2014. év során zajlott a ratifikációs folyamata annak az Európai Unió Versenyképességi Tanácsának 2013. február 19-i ülésén aláírt megállapodásnak, mellyel a tagállamok létrehozták az Egységes Szabadalmi Bíróságot. További érdekesség, hogy az Egységes Szabadalmi Bíróság bíráinak képzését és a későbbiekben a továbbképzések koordinálását végző Bíróképző Központnak éppen hazánk fővárosa ad helyet.